MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG AFRICAN

MAGYAR AFRIKA TÁRSASÁG
AFRICAN-HUNGARIAN UNION
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR
AHU HUNGARIAN AFRICA-KNOWLEDGE DATABASE
-----------------------------------------------------------------------------------VAJKAI, Zsófia
Magyar László Angolája – portugál szemmel / László Magyar’s Angola –
thought Portugal eyes
Eredeti közlés /Original publication:
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok (Érd), 13. sz., 2004, 25–35. old.
Elektronikus újraközlés/Electronic republication:
AHU MAGYAR AFRIKA-TUDÁS TÁR – 000.001.678
Dátum/Date: 2016. július / July 16.
filename: vajkai_2004MagyarLaszloAngolaja
Az elektronikus újraközlést előkészítette
/The electronic republication prepared by:
B. WALLNER, Erika és/and BIERNACZKY, Szilárd
Hivatkozás erre a dokumentumra/Cite this document
VAJKAI, Zsófia: Magyar László Angolája – portugál szemmel / László Magyar’s Angola – thought Portugal eyes, AHU MATT, 2016, pp. 1–27. old.,
No. 000.001.678, http://afrikatudastar.hu
Eredeti forrás megtalálható/The original source is available:
Közkönyvtárakban / In public libraries
Kulcsszavak/Key words
Magyar Afrika-kutatás, Magyar László és az angolai cserekereskedelem
kapcsolatai a 19. század közepén, Silva Porto szerepe a cserekereskedelemben, az európaiak viszonya a helybéliekkel, törzsekkel és főnökeikkel
African research in Hungary, relations between László Magyar and the Angolan barter in the middle of 19th century, the role of Silva Porto in the barter, relationship of Europeans with the locals, tribes and their chiefs
----------------------------------------------------------------------------
2
Vajkai Zsófia
AZ ELSŐ MAGYAR, SZABAD FELHASZNÁLÁSÚ, ELEKTRONIKUS,
ÁGAZATI SZAKMAI KÖNYV-, TANULMÁNY-, CIKK- DOKUMENTUM- és ADAT-TÁR/THE FIRST HUNGARIAN FREE ELECTRONIC
SECTORAL PROFESSIONAL DATABASE FOR BOOKS, STUDIES,
COMMUNICATIONS, DOCUMENTS AND INFORMATIONS
* magyar és idegen – angol, francia, német, orosz, spanyol, olasz és szükség
szerint más – nyelveken készült publikációk elektronikus könyvtára/
writings in Hungarian and foreign – English, French, German, Russian,
Spanish, Italian and other – languages
* az adattárban elhelyezett tartalmak szabad megközelítésűek, de olvasásuk
vagy letöltésük regisztrációhoz kötött/the materials in the database are free
but access or downloading are subject to registration
* Az Afrikai Magyar Egyesület non-profit civil szervezet, amely az oktatók,
kutatók, diákok és érdeklődők számára hozta létre ezt az elektronikus adattári szolgáltatását, amelynek célja kettős, mindenekelőtt sokoldalú és gazdag
anyagú ismeretekkel elősegíteni a magyar afrikanisztikai kutatásokat, illetve
ismeret-igényt, másrészt feltárni az afrikai témájú hazai publikációs tevékenységet teljes dimenziójában a kezdetektől máig./The African-Hungarian
Union is a non-profit organisation that has created this electronic database
for lecturers, researchers, students and for those interested. The purpose of
this database is twofold; on the one hand, we want to enrich the research of
Hungarian Africa studies with versatile and plentiful information, on the
other hand, we are planning to discover Hungarian publications with African
themes in its entirety from the beginning until the present day.
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
3
MAGYAR LÁSZLÓ ANGOLÁJA
– PORTUGÁL SZEMMEL
Földrajzi Múzeumi Tanulmányok (Érd), 13. sz., 2004, 25–35. old.
VAJKAI Zsófia
ÖSSZEFOGLALÁS
Magyar László Biében – Afrika egykor legjelentősebb cseretelepén –
élt és dolgozott. Akkor került ide, amikor a rabszolga-kereskedelem
betiltása végett, Afrika főleg az elefántcsonttal kapcsolódott be a kontinensek közötti árucserébe. Ennek beszerzése és a portugálok hegemóniájának megőrzése ösztönözte a Biében megtelepedett kereskedőket ismeretlen területek bejárására. Magyar László is ez utóbbi cél
miatt került kapcsolatba a portugál hatóságokkal. Sorsának hasonlósága összeköti őt Silva Porto-val, akinek fennmaradt munkái hozzásegítenek ahhoz, hogy a Magyar Lászlót körülvevő afrikai világot jobban megismerjük.
Afrika a 19. sz. közepéig a nemzetközi kereskedelembe indirekt módon, az Amerikába küldött rabszolgákkal kapcsolódott be. A rabszolgák megtermelték azokat az árucikkeket – pl. gyapot, cukor, dohány –
amelyek Európát érdekelték. Európa iparcikkekkel fizetett, mind
Amerikának, mind Afrikának: ez utóbbi esetben leginkább az amerikai gyapotból előállított textíliákért szereztek a kereskedők újabb és
újabb rabszolga-szállítmányokat.1
Ezt a mechanizmus szolgálta a portugál gyarmaton, Angolában
működő széles kereskedőhálózat is. Mégpedig úgy, hogy a part menti
városokból karavánokat indítottak a szárazföld belsejébe, oda, ahol
1
1856 szeptemberében a luandai kikötő vámházába 55 féle árucikk érkezett.
A legnagyobb mennyiséget viszont a 13 féle pamutszövet adja. Ugyanakkor
Angolából 18 féle árucikk várt csak behajózásra, pl. pálmaolaj, viasz, kókusz, kopálgyanta, urzella, állatbőrök, trófeák, elefántagyar és -csont, nyers
réz. Boeltim Offical... 1856.
4
Vajkai Zsófia
üzletet reméltek. A karavánok útját közvetítő állomások segítették
olyan területeken, ahol a portugálok még nem vetették meg a lábukat,
s csak laza, adminisztratív szálak fűzték a jól kiépített tengerparti városokhoz. Egyik ilyen, talán a legfontosabb volt Bié, a 18. század végétől a 20. század elejéig.2
Bié, ahová Magyar László akkor érkezett, mikor az előbb említett
mechanizmus kezdett felbomlani, amikor a meggazdagodás új útjait
kellett keresni a régi embereknek is.
Biét minden szempontból alkalmasnak találták azok, akik Afrikában akarták megcsinálni a szerencséjüket. Aránylag közel van
Benguelához, az egyik akkoriban legfontosabb rabszolgakikötőhöz.
Luandával, a főkormányzói székhellyel is bejárt karavánutak kötötték
össze. Klímája jó, népe barátságos, kereskedésben gyakorlott és ügyes
– mint azt Magyar László is többször igazolta. Fekvésénél fogva alkalmas volt arra, hogy expedíciókat szervezzenek onnan a szárazföld
belsejébe, ismeretlen utakra.
Már a 18. század második felében kezdtek ott letelepedni a fehér
rabszolga-kereskedők. Portugálok, brazilok, zöldfokiak, dezertőrök,
szökött fegyencek húzódtak itt meg a törvény elől menekülve, vagy
csak egyszerűen kalandvágyból. A hatóságoknak nem állt érdekükben,
hogy utánuk nyúljanak, mert remekül ellátták a partvidéki kereskedőket áruval. Érdekükben állt viszont a portugáloknak, hogy ezeket a kereskedőket vonzáskörükben tartsák, hogy nekik dolgozzanak, ne más
gyarmatosítóknak. Ezért, úgymond rendet tartani a kereskedők közt
1769-ben Biében helyőrséget alapítottak. Parancsnokának nem volt
sok hatalma, a rendet helyi főnökökkel összefogva tudta fenntartani. A
helyiek beletörődtek ebbe a laza portugál előrenyomulásba, mert néhány csata után rájöttek, hogy jobban járnak, ha kereskednek a fehérekkel, mintha azok minduntalan feldúljak a javaikat.3
2
Bié részletes, kimentő leírása található Francisco de Salles Ferreira őrnagy
válaszaiban, amiket a Tengerentúli Tanács Titkárának kérdéseire adott.
(Respostas as perguntas exigidas em officio do Ex.Sr. Secretario de
Conselho Ultramarino, datado de 30 de Sept, de 1852. ao major Francisco de
Salles Ferreira.) Arguivo Histórico Ultramarino (alább AHU) , Conselho
Ultramarino (Arquivo), Angola, Pasta 10. Doc. 134. 1853. május 31. A biéi
kereskedelemről id. Santos, M., 1986.
3
Mulembo elfoglalásának iratai, AHU, Conselho Ultramarino (Arquivo)
Angola, Pasta 27. Doc. 48. 1855/56. A főkormányzó jelentése Ambriz elfoglalásáról. AHU, Conselho Ultramarino (Arquivo), Angola, Pasta 25. Doc.
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
5
A 19. század elején már kiépült viszonyok vannak Biében. A helyőrség parancsnokának feladata a kereskedelem segítése, de a földművelés és az ipar előmozdítására is kap megbízatást.4 Mintegy 200 kereskedő húzódott akkorra a közelbe. Van már papjuk és iskolájuk is.
Bié ekkor karavánok pihenőhelye és hatalmas cseretelep.
Az itt letelepülő fehérek integrálódtak abba az afrikai közösségbe,
ahol éltek. Mindegyik felépítette a libátáját – tulaldonképpen erődített
település –, s annak kerítésén belül élt afrikai családjával, rabszolgáival és szabad cselédjeivel. Igénybe vették, és sok esetben közvetítették
az afrikaiak irányában a portugál hatóságok csekély támogatását, de
függetlenül, szabadon éltek és utaztak. A helyi főnök, a soba, gyakorlott vezetőket biztosított nekik, sokszor megvédte a karavánokat a kereskedésre kevésbé hajlamos népek támadásától. A rendelkezésre álló
anyagból úgy látszik, hogy a helyi főnökök támogatása igen sokat
nyomott a latban, ezért is soha nem jutott eszébe egy kereskedőnek
sem, hogy az adót megtagadja tőlük, legfeljebb annak mértékén vitatkoztak.5 (Pl. 1830–1840 között az egyik soba elűzte a kereskedőket,
aminek az lett a következménye, hogy elfogytak az addigra megszokott és kedvelt európai pamutszövetek, kénytelenek voltak faháncsból,
léiből ruhát készíteni.)6
123. 1855. Bernardino Freire de Figueredo Abreu e Castro jelentése a
gambosi soba lázadásáról. AHU, Conselho Ultramarino (Arquivo), Angola,
Pasta 38. Doc. 612. 1856.
4
Santos, M., 1986. 40. old. A Biével szoros kapcsolatot tartó területeken
már jóval fejlettebb volt a mezőgazdaság. Mossamedes környékén búzát,
burgonyát és cukornádat termeltek sikerrel. Cukorgyártás Mossamedesben.
AHU, Conselho Ultramarino (Arquivo) Angola, Pasta 5. Doc. 153. 1852. július 1. Burgonyaexport. AHU, Conselho Ultramarino, Direccao Geral do
Ultramar, Angola, Pasta 48. 1864. augusztus 26. A mossamedesi kormányzó
jelentése a búzatermesztés lehetőségeiről. AHU, Conselho Ultramarino,
Direccao Geral do Ultramar, Angola, Pasta 48. 1864. január 23. Bevezették a
gyapot és a dohány termesztését. AHU, Conselho Ultramarino (Arquivo).
Angola, Pasta 5. Doc. 47. 1852. Dombé Grandéba német telepeseket vittek,
hogy az ültetvényes gazdálkodást elkezdjék. A 100 fős kolónia működéséhez
szükséges felszerelések listáját ld. AHU, Direccao Geral do Ultramar, Cartas
dos Governadores, Angola, Pasta 23/1. Doc. 600–601. 1857.
5
Santos, M., 1986. 91. old.
6
Uo.
6
Vajkai Zsófia
Magyar László
A biéi kereskedelemről, a karavánutak szervezéséről a legtöbbet
Antonio Francisco Silva Porto naplóiból tudhatunk meg.7 Silva Porto
Magyar Lászlóval egyidős portugál, aki mindössze 12 éves volt, amikor Brazíliába utazott kereskedést tanulni, és szerencsét próbálni.
1838-ban áthajózott Angolába, Biében telepedett le. Pályája Magyar
Lászlóéhoz igen hasonlóan alakult, azzal a különbséggel, hogy neki
jóval hosszabb élet adatott meg. Hivatásos kereskedő, karavánutas
lett, ő is afrikai családot alapított. 1852-ben a benguelai kormányzó őt
bízta meg azzal, hogy szárazföldi úton jusson el Mozambikba. Találkozott Livingstone-nal, s ez csalódást, keserűséget okozott neki. A
lisszaboni Sociedade Geographica állandó tudósítója volt, de életében
a megérdemelt elismerést sem anyagi sem erkölcsi téren nem kapta
meg. 1890-ben, 76 éves korában öngyilkos lett, mikor úgy érezte,
hosszú élete minden tapasztalata kevés ahhoz, hogy megakadályozza
az afrikaiak és a portugálok közti békétlenkedést. Ötven évet élt Afri7
Silva Porto naplóját 1846–1890 között Biében, Benguelában és KözépAfrikában tett utazásai alatt írta. Hiányoznak belőle azok az évek, amikor
biéi házában, otthon tartózkodott (1848–52, 1854–58). 1860-tól kezdve minden nap írt, függetlenül attól, hogy hol tartózkodott. Később, amikor már
publikálásra is gondolt, régebbi bejegyzéseit irodalmi igények szerint átírta.
így lehetséges, hogy a napié) 2 változatban maradt fenn. Santos, M., 1986.
13–15. old.
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
7
kában, s ezalatt naplót vezetett. Közepes műveltségű ember, hivatásos
kereskedő volt, akit nem kötöttek „európai előítéletei”, régen elszakadt a portugál társadalomtól, viszont Afrikát szerette, elfogadta, s belülről nézte az ottani életet – éppúgy, mint Magyar László. Naplójának
tanulmányozását elengedhetetlenül szükségesnek tartom ahhoz, hogy
Magyar László körülményeit jobban megismerjük, s talán egyszer életének utolsó szakaszát is megpróbáljuk felderíteni.
Tehát Silva Porto naplójának segítségével megpróbálom röviden
felvázolni a biéi kereskedők tevékenységét abban az időszakban, amikor ebben Magyar László is érintve volt.8
Luandában akkoriban 33 nagy kereskedőház működött, amelyek
rabszolgát szállítottak Amerikába, s európai árucikkeket juttattak értük
a kontinens belsejébe. A közvetítő szerepet a Biében megtelepedett
rabszolga-kereskedők látták el. A rabszolgákért cserébe legkedveltebb
volt a pamutszövet, amelynek szállítása viszonylag egyszerű, s mindig
is jó fizetőeszköz. Másik árucikk az üveggyöngy, amelyért általában a
karavánutak idején az élelmiszert tudták biztosítani, itt azonban nagyobb volt a kockázat, mert ezek divatja változott az afrikaiak körében, s sokszor előfordult, hogy cserélhetetlen lett egy-két év alatt. A
fegyverek szállítása jóval nehezebb volt. Ezt általában a biéi kereskedők is csak maguknak, saját embereiknek és a törzsfőnököknek vitték.
Ugyanez volt a helyzet a puskaporral is. A pálinka csak az 1890-es
években lett jelentős cserealap, de már Magyar László ott tartózkodása
idején is Biébe azért elég sok került. Mindezek az árucikkek a luandai
kikötőben, többféle minőségben, s ennek megfelelő áron voltak kaphatók, A továbbiakban azonban, Afrika belseje felé haladva egyre kevésbé számított, s végül teljesen eltűnt a különbség.
1836-ban, a rabszolga-kereskedelem megtiltásával megrendült ez a
jól bevált rendszer, de korántsem mondhatjuk, hogy befejeződött volna. 1838-ban még pl. 20 ezer rabszolgát hajóztak be, s volt olyan kereskedőház Luandában, ahol minden nap fogadtak érkező karavánokat.9 Viszont, hogy már illegálisnak mondható kereskedésüket leplez8
Santos, M., 1986. Bevezetés és Silva Porto naplójának hasonmás kiadása
(217–389. old.)
9
A Tengerentúli Történeti Levéltárban több kéziratcsomó foglalkozik a rabszolga-kereskedelemmel még az 1850-es években is úgy, mintha a tiltásról
mit se tudtak volna. Pl. 1856. szeptember 2.: Rabszolgák szállítása Angolából Kubába, amerikai hajókon. AHU, Conselho Ultramarino, Dir. Geral do
Ultramar, Angola, Pasta 17. Doc. 21.
8
Vajkai Zsófia
zék, elfogadtak, s továbbítottak elefántcsontot, állati bőröket, kopálgyantát, viaszt, urzellát. Ezek az árucikkek – főleg a gyűjtögetésből
származóak – eddig kis tételben érkeztek, s főleg az afrikaiak kereskedtek velük. Most viszont a biéi karavántulajdonosok is rákényszerültek
az eddig lenézett árucikkek beszerzésére. Ebben az időben a biéi kereskedők szakítottak Luandával, s inkább Benguelába vitték a rabszolgákat, rövidebbnek, veszélytelenebbnek ítélve az odáig vezető utat.
Magyar László utazásának átnézeti térképe
(Forrás: Dr. Thirring Gusztáv: Magyar László élete és tudományos működése,
Budapest, 1937)
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
9
Tovább nehezítette a helyzetet az 1842-től kezdődő időszak, amikor Portugália aláírta Angliával a megállapodást a rabszolga-kereskedelem tilalma betartásának közös ellenőrzéséről. Ez azt jelentette,
hogy az angolok jelenlétével Angola partjainál számolni kellett, s a
portugálok ide összpontosították katonai erőiket, nehogy az angolok
megszálljanak stratégiai jelentőségű pontokat. Nem akarták viszont
elveszteni a gyarmatokon szerzett gazdagságukat, s ezért a rabszolgát,
mint árucikket helyettesíteni kellett valami mással, s ez lett az elefántcsont.
Magyar László emlékműve Szombathelyen
Az elefántcsont beszerzése, szállítása lényegesen nehezebb feladatot rótt a biéi kereskedőre, mint a rabszolgáké. Hivatalos segítséget is
kevesebbet kaptak, hiszen a partvidék régi rendjének, biztonságának
megőrzése a portugálok erejét lefoglalta. De végső soron az elefántcsont beszerzése volt az, ami a régi rabszolga-kereskedőket arra ösztönözte, hogy eddig be nem járt területekre hatoljanak. Olyan helyekre
kellett eljutniuk, ahol elefántok nagy számban éltek. Ahol a helyi fő-
10
Vajkai Zsófia
nökök népeiktől adóba elefántcsontot kaptak, s ezt hajlandók voltak
elcserélni. A karavántulajdonosok a tenger felé, tehát kifelé már nem
mobilizálható rabszolgáikat adták cserébe az elefántcsontért. Ennél az
árucserénél megint összetalálkozott a karavántulajdonosok és az afrikai főnökök érdeke. Az afrikaiak továbbra is kontrollálni akarták a
szállítmányokat, a fehéreknek viszont „szakértőkre”, vezetőkre, teherhordókra volt szükségük, ami a soba jóindulatának megnyerésén múlott.
A biéi kereskedők egy rövid recesszió után gyorsan átálltak az új
rendszerre. 1852–1854-ben, mikor Magyar László első útjait tette,
portugálok vezette karavánok is nekiindultak Afrika ismeretlen vadonjainak. Hosszú évekig eltartó utakat tettek, de megérte, mert nagy haszonra tettek szert. Olyan helyekre jutottak el, ahol szívesen fogadták
őket, s igen csekély árat kértek az általuk nem nagyra becsült elefántcsontért. A portugál hatóságok támogatták ezeket az utakat – nem
konkrét segítségre gondoltunk – hiszen befolyásukat fenn akarták tartani, de hivatalos expedíciók indítására még nem volt módjuk, így
kaphatott Magyar László – és hozzá hasonlóan, vele egy időben még
több más utazó – megbízatást utazásra, térkép-készítésre.10 A kormányzósági iratok közt számos erről szóló feljegyzés van, s Silva Porto is elsorolja naplójában társai megtett útjait. Magyar Lászlót nem
említi. (Itt jegyzem meg, hogy sajnos pont azon években nem vezetett
naplót, mert akkor nem mozdult ki Biéből, amelyek számunkra oly
fontosak lennének, nevezetesen 1848–52 és 1854–58.)
Rövid virágzás után a biéi kereskedelem újra hanyatlásnak indult.
Az európai piacokon silányabb textileket tudtak csak beszerezni és átadni nekik a portugál kereskedőházak. Dél felől pedig az angolok elő10
A Tengerentúli Tanács felterjesztése a királynéihoz, amelyben kikötők
építését, területfoglalást, a folyók hajózhatóságának kutatását javasolja.
AHU, Conselho Ultramarino, Dir. Geral do Ultramar. Angola, Pasta 2. 1852.
szeptember 28. Egy másik irat Angola térképének elkészítését sürgeti.
AHU,Conselho Ultramarino, Dir. Geral do Ultramar, Angola, Pasta 2. 1852.
május 6. Ez a késztetés előzte meg Magyar László felajánlását is. Kormányzati megbízatásnak eleget téve utazott a mossamedesi kormányzó a Cunene
folyó forrásvidékére. AHU, Conselho Ultramarino (Arquivo), Angola, Pasta
27. Doc. 45. 1855. Később Augusto Fortunado da Costa küldött jelentést a
Luinha folyó vidékéről. AHU, Conselho Ultramarino, Dir. Geral do Ultramar, Angola, Pasta 41. 1861. december 20. A felsorolás természetesen nem
teljes. A nyomtatásban megjelent beszámolókat nem idézem, és a Levéltárban is feldolgozásra vár sok ismeretlen adalék.
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
11
renyomulása figyelhető meg, akik tetszetősebb áruval kereskedtek, s a
textileken kívül mást is kínáltak az afrikaiaknak (pl. lovat), amivel biéi
karavánosaink nem tudtak versenyezni. így amikor az elefántcsordák
visszahúzódása miatt olyan helyekre értek, ahol a pamutszövet nem
kellett, mert helyi anyagokból készült ruhát hordtak, a biéi karavánok
ideje végleg lejárt. Egymás után mentek tönkre. A kezdetben említett
200 kereskedő, s a később (1849–50-ben) letelepedettek és utódaik
közül egy sem gazdagodott meg. Ez utóbbiak közt tartják számon
Magyar Lászlót is. Hozzá hasonlóan elhagyták Biét egymás után, és a
védett, tengerparti részeken próbálkoztak az akkor nagy erővel beindított ültetvényes gazdálkodással, urzella, vagyis kopálgyanta gyűjtögetéssel.11
Az 1870-es években végleg megszűnt az elefántcsont „Eldorádó”.
Az angolok megszerezték a vadászati jogot az elefántokra, s lőfegyverrel pusztították őket. A portugál karavántulajdonosok ezzel most
már végképp nem tudtak versenyezni. De Magyar László ezt a hanyatlást már nem érte meg.
Az elmondottakból látszik, hogy hasonló életutat járt be, mint korés sorstársai. Soha nem lett igazi kereskedő, mint Silva Porto, noha
úgy gondolom, napjaik hasonló tevékenységgel teltek. Kitűnik azonban a többiek közül azzal, hogy ő küzdelmes életét a tudomány szolgálatába állította.
Ebben a közösségben nem kell méltatnom érdemeit, azt mindenki
elismeri és tudja. Szeretném viszont felhívni a figyelmet arra, milyen
nagy szolgálatot tehetnénk a tudománynak azzal, ha munkájának portugálul való mielőbbi megjelentetését elősegítenénk.
MELLÉKLET
Ebben a mellékletben közzéteszem annotált bibliográfia formájában a
lisszaboni Tengerentúli Történeti Levéltárban (Arquivo Histórico
Ultramarino) található Magyar Lászlóra vonatkozó, vagy vele kapcsolatba hozható dokumentumokat. Az iratok nagy része ismert, de fontosnak tartom, hogy a Magyar László életmű-kutatás előrejutása miatt
hozzáférhetőségük mindenki előtt tisztán álljon. A lista korántsem tel11
Santos, M. 1986, 186–189. old.
12
Vajkai Zsófia
jes. Ui. Magyar Lászlóról szóló adatok felbukkanása a Levéltár angolai anyagának 3 állagában várható, s ezidáig egyik átnézését sem fejeztem be. Az iratokat évek szerint csoportosítottam. Köztük adom
közre Silva Porto idevonatkozó kiadott naplórészleteinek ajánlását,
valamint egyéb nyomtatásban megjelent forrásokat is.
1850
Silva Porto büntetőhadjáratra szeretné rávenni a portugál hatóságokat a biéi soba, Caiangulla ellen, aki a kialakult normáktól eltérően
magas sarcot vetett ki a kereskedőkre. Már 1848-ban kezdi szervezni,
1849-ből levele is maradt fenn, amit Caiangullának írt.
1850-ben pedig a helyőrség parancsnokához fordul, hogy a 42 karavántulajdonos által aláírt petíciót juttassa el a luandai főkormányzóhoz. A nevek között ott találjuk M. L. nevét is, de nem sajátkezű az
aláírása. Magyar László ekkor tette (a petíció kelt 1850. július 20-án)
első nagy útját felesége társaságában. Nem tudjuk, hogy a saját apósa
elleni hadjárat szervezéséről tudott-e, és az aláírásra felhatalmazta-e
az illető kereskedőt.12
1852
Silva Porto naplójában leírja találkozását Livingstone-nal (július
17. és augusztus 5.). Az angol kérdésére, hogy kik jártak előtte azon a
helyen (Rinhante, Magyar Lászlónál Linyanti), a portugál elsorolja a
fehéreket és az arabokat is. Magyar Lászlót nem említi, pedig a többi
biéi utazót igen, akik úton vannak éppen arrafelé. Ez volt az a korszak,
amikor az elefántcsont miatt ismeretlen területek felé vették útjukat.13
1853
Magyar László levele másolatban a benguelai kormányzóhoz, s ennek továbbküldése kísérő iratokkal Luandába, ill. Lisszabonba. A levél ismert, kelt darabos, 1853. március 20. Az utolsó irat ebben a
csomóban kelt 1854. április 20-án, melyben továbbítják Luandába az
1854. január 24-én keltezett megbízatást M. L. felé. Az akta címe:
Ladislau Amerigo Magyar – Exploracao nos sertoes dcAfrica Austral
– Felfedezések Dél-Afrika vadonjaiban.14
12
Santos, M. 1986, 406–410. old.
Porto, A. 1942, 253. old.
14
AHU, Conselho Ultramarino (Arquivo), Angola. Pasta 10. Doc. 57. 1853.
13
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
13
1854
1854. január 24. Sá de Bandeira miniszter levele a királyhoz, hogy
adja a megbízatást Angola déli tartományainak leírására Magyar Lászlónak.15
1856
Február 14-én José Carlos Conrado Chelmicky őrnagy, mérnök felajánlja Magyar Lászlóhoz hasonló szolgálatait: térkép, az angolai
gyarmat leírása. Az erről küldött tájékoztatás 3. pontja említi Magyar
Lászlót: „hasonló ügyről a Tanács már értekezett 1854. január 24-én,
nevezetesen L.A.M. felajánlásáról a benguelai kormányzónak, hogy
publikáljuk feljegyzéseit Dél-Afrika vadonjairól.”
A Tanács határozata (Csak a Magyar Lászlóval kapcsolatos rész) A
Tanács tudni szeretné, hogy M. L. elkezdte-e a megbízás teljesítését.
Mert ha igen, akkor Chelmicky megbízatását korlátoznák azokra a területekre, ahol M. L. még nem dolgozott, ill. csak M. L. munkájának
kontrollálására kérnék fel.16
1856
Sá de Bandeira, A Tengerentúli Ügyek minisztere saját keze írásával adott megbízást annak ellenőrzésére, hogy Magyar László elkezdte-e a térkép elkészítését. Az iratcsomó a továbbiakban az 1856. augusztus 21-t levél piszkozatát és előzményeit tartalmazza.17
1857
Az Angolai Főkormányzó titkárságának szinopszisa azon levelek
tartalmáról, amelyeket a Tengerészeti és Tengerentúli Ügyek minisztériumába küldtek a „Jovem Carlota” nevű hajóval. A dátum: 1857.
augusztus 17. Tehát a hajó akkor, vagy az azt követő napon indult.
Magyar László küldeménye a 759-es számú, július 31-i keltű. „10
kéziratot tartalmazó köteg, magyar nyelven, a magyar Ladislaú Amerigo Magyar földrajzi tanulmányai.”18
15
AHU, Conselho Ultramarino (Arquivo), Angola, Pasta 15. 1854.
AHU, Conselho Ultramarino, Correspondencia, Angola, Pasta 17. Doc.
18. 1856.
17
AHU, Conselho Ultramarino (Arquivo), Angola, Pasta 37. 1856. május 21.
18
AHU, Dir. Geral do Ultramar, Angola, Cartas dos Governadores de Angola, Pasta 23/2. 1857. aug. 17.
16
14
Vajkai Zsófia
1857
Ez az iratcsomó M. L. két levelét tartalmazza. Mind a kettő ismert
és a benguelai kormányzóhoz szól (itt másolatban van!).
1857. június 13. Ebben írja, hogy 1855 végén kapta csak kézhez a
portugál kormány ajánlatát, s pillanatnyilag nem tud eleget tenni a
megbízásnak.
1857. június 9. Ebben kéri kézirata elküldését. A benguelai kormányzó mind a kettőt felterjesztette, s a magyar nyelvű kéziratokkal
együtt elindult Lisszabonba augusztus 17. körül. A tanácshoz ill. Sá de
Bandeirához 1857. október 14-én került. Saját kezűleg írta rá az intézkedést, M. L. levelére széljegyzeteket írt.19
1862
Magyar László utolsó ismert levelét az Arrogant nevű angol cirkáló
fedélzetén írta. (Bahia dos Elephantes, 1862. június 9.) A cirkáló 360
lóerős gőzhajó volt, kapitánya W. Edmonstone. Feltehetőleg a rabszolga-kereskedelem tilalmának betartására volt kirendelve. Mozgását
a kikötőkben regisztrálták.
Luandába érkezett: május 8.
Elment: május 17.
Benguelába érkezett: június 12.
Elment: június 13.
Luandába érkezett: nincs adat
Elment: július 8.
Luandába érkezett: július 30.
Végleg elment: augusztus 11.20
1862
A benguelai kormányzó Dombé Grande és Luaxe nevű helységeket
látogatta meg, hogy a mezőgazdaságot, főleg a gyapottermesztést ellenőrizze. Luaxe nevű hely, ahol a Secco v. S. Francisco folyó jobb
partján kereste fel Joao Esteves dcAraujo birtokát. Későbbi adatokból
tudjuk, hogy Magyar László halála után ő őrizte hagyatékát, és az ő
házában égett el. Ha feltételezzük, hogy ő volt M. L. legközelebbi
szomszédja, a közelben kell keresni utolsó tartózkodási helyét is. Ez a
19
20
AHU, Conselho Ultramarino (Arquivo), Angola, Pasta 46. 1857.
Boletim Officiai ... 1862.
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
15
hely nem lehetett messze Benguelától, hiszen a kormányzó du. 5 órakor indult vissza, s hajnali 4-re hazaért.21
1864–1865
Furcsa, hogy nem találtam Magyar László halálhírét, ill. az örökösöknek szóló felhívást, hogy jelentkezzenek az elhunyt vagyontárgyaiért. Ezt pedig minden bejelentett halálesetnél hivatalból megtették.
Igaz, hogy a himlőjárvány sok áldozatot szedett, de Benguela környékén már akkor alább hagyott. Érthetetlen, hogy egy olyan közel élő
fehér ember haláláról nincs értesítés.22
1869
Február 8-án kelt irat, mely tartalmazza a Tejo gőzhajóval Luandából Lisszabonba felküldött levelek szinopszisát. 10. sz. február 8-i keltezésű bejegyzés: „A benguelai bíró átirata az elhunyt M. L. porosz,
(szerintem) osztrák alattvaló fiáról.” (sic!) Magát az iratot még sajnos
nem sikerült megtalálni.23
1870
Silva Porto útinaplójának egy részlete, s Biéről és az ott élő népről
szóló, 1870-ben írt leírása megjelent 1942-ben Lisszabonban. Bié történetét a sobák uralkodása szerinti szakaszokban ismerteti.
Caiangulla a 15. soba volt, s rövid ideig uralkodott (1848–1850).
Hogy övéinek javakat juttasson, elvette azt másoktól, s ezáltal elégedetlenséget szított országában. Háborúba keveredett a Bailundo-i
sobával is. Nem sokkal ezután megöletett sok vezető embert, azzal a
váddal, hogy felkelést szítottak ellene. Akik megmenekültek, letaszították a trónról, s elűzték az országból Gallangue földre, ahol jelenleg
is tartózkodik – írta Silva Porto 1870-ben.
Tisztázásra vár, hogy Silva Portot csalta-e meg az emlékezete, s valójában mi lett Magyar László apósának a sorsa.24
21
Boletim Officiai ... 1862.
Boletim Officiai ...1864–65.
23
AHU, Conselho Ultramarino, Correspondencia dos Governadores, Angola. Pasta 40/a. Doc. 191. 1869. február 8.
24
Porto, A., 1942, 170–171. old.
22
16
Vajkai Zsófia
Irodalom
Boletim Official do Governo Geral da Provincia dcAngola (1856–
1866.)
Luanda Porto, Antonio Francisco da Silva (1942): Viagens e
apontamentos de um portuense em Africa, Lisboa
Santos, Maria Emilia Madeira (1986): Viagens e apontamentos de
um portuense em Africa. Diário de Antonio Francisco Ferreira da
Silva Porto, Leitura com introducao e notas por –, Coimbra.
LÁSZLÓ MAGYAR'S ANGOLA – A PORTUGUESE VIEW
Zsófia Vajkai
The extensive commercial network in Angola, a Portuguese colony,
served the participation of Africa international trade: slaves were acquired for America and in exchange European commodities arrived in
interior Africa. From the end of the 18th to the beginning of the 20th
centuries one of the major trading post worked in Bié, where László
Magyar, an explorer of Africa, lived. He arrived at a date when slave
trade became prohibited and Africa had to look for other goods to participate in intercontinental commercial activities. The most important
of these goods was ivory. The merchants in Bié began to explore unknown territories with the objective of finding new sources of ivory.
Another reason for exploration was the encouragement from the Portuguese authorities, who did not want to lose the already ruled colonies but were afraid (and not without a reason) that they would be
overwhelmed in the rivalry for Africa. In order to preserve their hegemony they took advantage of their representatives settled there and
called them to venture on journeys, map and describe new areas and
investigate the navigability of rivers. This was the reason why László
Magyar established contacts with the Portuguese authorities and the
Portuguese Francisco Ferreira de Silva Porto or Major Chelmicky of
Polish origin had the same motivation.
Their similar careers bound them together. The study of the works
of Silva Porto is of great assistance to understand the world which surrounded László Magyar in Africa. The investigation of documents in
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
17
the Overseas Historical Archive (Arquivo Histórico Ultramarino) in
Lisbon is to the same purpose. An appendix is attached to the paper
including the partial list of documents in the Archive related to László
Magyar.
Translated by Dénes Lóczy
1854, Abril 20
Portana do Ministro da Marinha e Ultramar remetendo copia da
Cunsulta do Conselho Ultramarino àcerca de uma proposta
apresentada por Ladislau Amerigo Magyar respeitante a "publicaçâo
de noticias sobre os sertôes d'Africa Austral".
MANDA Sua Magestade El Rei, Régente em Nome do Rei, pela
Secretaria d'Estado dos Negocios da Marinha e Ultramar, remetter ao
Governador Geral da Provincia d' Angola, a inclusa copia da Consulta
do Conselho Ultramarino, datada de 24 de Janeiro do corrente anno
acerca de huma Proposta relativa á publicaçâo de noticias sobre os
sertôes d'Africa Austral, apresentada ao Governador de Benguella por
Ladislau Amerigo Magyar, afim de que o mesmo Governador Geral,
tomando conhecimento da mencionada Consulta, e tendo em vista a
ultima parte d'ella a cumpra da maneira que fôr possivel,
correspondendo-se sobre este objecto directamente com o Conselho
Ultramarino. =
Paço em 20 de3 Abril de 1854 =
Visconde d'Athoguia.
Ao alto: Abril 20- Portaria
A margem: N. ° 3039
(Arquivo Histórico de Angola — Governo. Portaria do Reino. Códice
n. ° 7. fis. 73, v.°) 1856, Fevereiro 16
--------------------------------------------------------------------------------Portaria do Ministro da Marinha e Ultramar enviando a traduçào da
carta do Secretário da Real Sociedade Geográfica de Londres sobre
noticias ou documentos relativos as viagens ao interior da Africa de
Ladislau Magyar.
18
Vajkai Zsófia
MANDA Sua Magestade El Rei, pela Secretaria d'Estado dos
Negocios da Marinha e Ultramar, remetter ao Governador Ceral da
Provincia d'Angola a inclusa traducçào da Carta que o Secretario da
Real Sociedade Geographica de Londres dirigio ao nosso Enviado
extraordinario naquella Corte, o Conde de Lavradio, sollicitando em
nome da mesma Sociedade noticias ou documentos relativos ás
viagens ao interior d'Africa do Hungaro Ladislau Magyar; e Ordena O
Mesmo Augusto Senhor, que o referido Governador Geral, envie a
este Ministerio, com a possivel brevidade, todos os esclarecimentos
que sobre este objecto poder obter. Paço em 16 de Fevereiro de 1856
—
Visconde d'Athoguia
Ao alto: Fevereiro 16 – Portaria
A margem: N.° 3515
(Arquivo Histórico de Angola – Governo. Partarias do Reino Códice
n. ° 7. fis. 205, v. °)
--------------------------------------------------------------------------------1856, Outubro 13
Oficio do Governador-geral de Angola José Rodrigues Coelho do
Amaral para o Ministro da Marinha e Ultramar enviando a resposta de
Ladislau Magyar sobre as suas viagens no interior da Provincia de
Angola.
111. mo e Ex. mo S. r Satisfazendo ao que me foi ordenado na Portaria do Ministerio da
Mar. a N.° 3515 de 16 de Fever. ° ultimo, procurei obter do Hungaro
Amerigo Magyar os eesclarecimentos desejados pela Real Sociedade
Geographica de Londres, com respeito ás viagens daquelle no interior
desta Provincia.Por via do Governador de Benguella, tive a resposta inclusa do dito
Hungaro — na quai déclara occupar-se da redacçâo de escriptots sobre
taes viagens, tendo já feito imprimir alguns em varios paizes da
Europa e promette de concluir estes trabalhos.E tudo quanto pude conseguir sobre o assumpto. –
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
D.s G. e a V. a Ex. a Loanda 13 de Out. ° de 1856. III. mo e Ex. mo Soñr Ministro e Secretr. ° d'Estado dos Neg.
Mar.a e Ultramar. –
19
os
da
José Rodrigues Coelho do Amaral Governador G.al
Ao alto: N.° 533 Outubro 15 de 1856. (Arquivo Histórico de Angola – Governo.
Oficios para o Reino. Códice n.° 25, fis. 156)
------------------------------------------------------------------------------1857, Fevereiro 4
Portaria do Ministro da Marinha e Ultramar mandando que o
Governador-geral de Angola incumba Ladislau Magyar de levantar
uma Carta de Africa.
Sendo necessario rectifîcar a carta geographica que no anno de
1853 se offereceu ao Governador de Ben existe da Provincia
d'Angola, e achando-se actualmente alii o subdito Autsriaco Laduslau
Amerigo Magyar que guella para levantar uma Carta d'Africa,
mediante varias concessöes, objecto que Sua Magestade Resolveu por
Portaria n. 0 3039 de 20 d'Abril de 1854 dirigida ao Governador Geral
da Provincia d'Angola, incluindo copia da Consulta do Conselho
Ultramarino de 24 de Janeiro do dito anno:
MANDA O Mesmo Augusto Senhor, que o referido Governador
Geral, incumba o dito Ladislau Amerigo Magyar de levantar a
mencionada carta, se elle ainda a isso se prestar, e o Governador o
considerar habilitado para similhante trabalho. Paço em 4 de Fevereiro
de 1857
(assignado) Sá da Bandeira
(Arquivo Histórico de Angola — Governo. Portarias do Reino. Códice
n. ° 8, fis. 132, v.°)
---------------------------------------------------------------------------------
20
Vajkai Zsófia
1857, Julho 31
Oficio do Governador-geral de Angola José Rodrigues Coelho do
Amaral para o Ministro da Marinha e Ultramar enviando a resposta de
Ladislau Magyar á proposta "para ser empregado em trabalhos
geographicos no interior d'esta Provincia" e um maço com 10
manuscritos do 1. ° volume dos roteiros das suas viagens
III. mo eEx. mo S.r –
Tenho a honra d'enviar a V. Exa. a copia inclusa n. ° 1 da resposta que
deu Ladislau Amerigo Magyar, á proposta que lhe fiz transmittir para
ser empregado em trabalhos geographicos no interior d'esta Provincia,
na conformidade da Portaria do Ministerio a cargo de V. Ex. * n. 0 29
de 4 de Fevereiro ultimo.
Escusa-se d'este encargo, por emquanto, em rasâo da ultimaçâo dos
roteiros de suas viagens anteriores, de que actualmente se occupa; mas
dis que aceitará depois, conforme o merecimento que for reconhecido
naquellas suas obras.
A copia 2 é de outro officio do mesmo Magyar, acompanhando um
maço com dez manuscriptos em lingua hungara, que elle dis
constituirem outros tantos capitulos do 1. 0 volume dos mencionados
roteiros. Esta junta a elles uma carta indicando a direcçâo que elle
deseja se de a tudo, por intervençâo do Ministerio da Marinha, ou seja
para ser entregue á Legaçâo d'austria, ou para ir directamente de
Portugal naquelle Imperio.
D. s G. de a V. Ex. a
Loanda 31 de Julho de 1857.
III. mo e E x . mo S.r Ministro &a
(assignado)
J. R. C. do Amaral
gov. geral —
Ao alto: Julho 31
A margem: N.° 759
Arquivo Histórico de Angola – Governo. Oficios para o Reino Códice
n.° 25, fis.)
---------------------------------------------------------------------------------
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
21
1869, Fevereiro 8
Oficio do Governador-geral de Angola Francisco Antonio Gonçalves
Cardoso para o Ministro da Marinha e Ultramar, remetendo um oficio
do Juliz de Direito da Comarca de Benguela relativo ao filho de
Ladislau Magyar.
Ex . mo Sòr. Satisfazendo ao determinado por V. Ex.a em officio n. o 285 de 10
de desembro ultimo relativamente aos esclarecimentos pedidos pelo
encarregado de negocios d'Austria na corte de Lisbôa acerca do filho
que ficou por morte do subdito austriaco Ladislau Magyar seus
bens &a, tenho a honra de passar ás mâos de V. Ex. a por copia o
officio que o juiz de direito da comarca de Benguella dirigiu ao gov. or
respectîvo, dando a conta requerida, e ficando de a complétât logo que
colher noticias que vai procurar obter sobre os manuscriptos que se
suppôe ter deixado o fallecido
Deus Guarde a V Ex. a
Loanda 8 de Fevereiro de 1869
IIIm.° e Exm. ° Sa Ministro e Secret. ° d'Estado dos
Negocios da Marinha e Ultramar
(a) Francisco A. G. Cardoso
G.r G.1
Ao alto: Loanda 8 de Fevereiro de 1869
A Margem: N. ° 10
(Arquivo Histórico de Angola – Governo. Oficios para
o Reino Códice n. ° 36, fis. 258, v. ° e 259)
-------------------------------------------------------------------------------Publica-se a seguinte resposta do Sr, Ladislau Amerigo Magyar, a
uma informaçâo que lhe foi pedida sobre a existencia do gengibrc
nesta provincia, em rasào de outras noticias que nella uncluio, sobre
alguns ferteis terrenos do littoral do sul.
----------------
22
Vajkai Zsófia
IIIm° Sr.____ Accuso a rccepçào do officio da secçâo civil n° 131, em
que v. s. a me pede alguns esclarecimcntos sobre a plantaçâo do
gengibre, se elle existe nas possessôes portuguezas, se poderá produzir
em quantidade tal que possa formar um ramo de commercio, e se
haverá terrenos aptos para a sua cultura. Antes que rcsponda a estes
quesitos, permitta-me v. sa que faça um pequeno esboço da
topographia de alguns lugares, da qualidade da agricultura que já
praticamcnte existe, deduzindo assim, como por consequencia, o que
tenho a dizer a respeito do principal ponto em questào. Partindo de
Benguella para o sul, nào me demoro em fallar da Equimina, pois tem
sido habilmcnte descripto este ponto pelo illm°. sr. governador do
districto; farei sómente mençào dos sitios Carum-Dsamba, e S.
Nicolau, entre os 14° e 15° de latitude sul.
Ao sul logo do cabo dc Santa Martha dcscmboca o rio CarumDsamba, que tem a sua cabeceira nas alturas de Quibira ao sul de
Quilengues: no seu curso de leste a oeste transpõe as escabrosidades
de Munda e Vambo, e mais abaixo despende urn braço na direccao
nordeste, chamado Equimina, que, no logar por todos conhecido,
entrega as suas agoas ao mar, em quanto que o proprio CarumDsamba, sempre com a mesma direcçâo de leste a oeste, fertilisa as
solidôes dos Mu-cuandas nomades, aonde, no tempo das chuvas
periodicas, recebendo em si as agoas de muitas torrentes tributarias,
torna-se urn rio feroz, de consideravel largura, formando perto da foz
urn verdadeiro Delta, subdividido por muito braços esteritos, pelos
quaes em todo o anno correm agoas cristalinas para o mar. Terá de
largura aquelle Delta, de norte a sul, 800 braças, e 2:000 de leste a
oeste de comprido.
E incrivel a fertilidade deste terreno de alluviâo, produzido pelas
enchentes periodicas, e que conserva constantemente abundantes
agoas, abaixo da superficie dois a très palmos. A cor verde da viçosa
vegetaçào, fortemente realçada pelas arid as serranias alvi-rubras do
systema volcanico, sobre que o Ho serpentêa offerece uma vista
encantadora.
As margens do rio estâo cobertas de densa cann a khexia, que logo
fica supplantada pelo arvoredo, que em 400 braças pouco mais ou
menos de largura, de ambos os lados do rio, assombra o território
sobresahindo nelle a colossal ficoides (figueira brava), a tacula, e
outras da familia dos platanos. A erva que cobre os logares mais
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
23
elevados, é o sabale ou capim de Angola; nos alagadiços abunda o
capim ciperaz; ambas as especies dào excellente pastagem a gado.
Entre as plantas offïcinaes, que com abundancia espontaneamente
nascem, merece particular attençào o mamoeiro (ricinus americanus),
pelo seu extraordinario desenvolvimento, deitando ramos como os de
uma incendeira, o que bem prova a fecundidade do solo.
Nos principios do anno passado, o sr. Manoel José Corrca, entre
mattos fechados limpou terreno para a cultura do algodoeiro em
grande escala, juntamente com a de mantimentos, e horticultura. O
algodoeiro em brève tempo vingou, e no fim de 10 meses produziu
bem. Igualmente acho mui propicio este terreno á producçâo de
tabaco, do quai se tem colhido grande abundancia, e de excellente
qualidade.
Por curiosidade plantou tambem a raiz de gengibre, em pequeno
ponto, sem verdadeiramente délia esperar vantagem; hoje esta planta
esta toda florida, e se mostra bella, pois que o clima e terreno tem
concorrido para o seu rapido desenvolvimento em seis mezes, sem
mais cuidado do que plantar pcdaços de raiz com um ou dois olhos,
em escavaçôes de 4 pollegadas de profundidade, em symetria
quadrangular com très palmos de distancia uma das outras.
Seguindo daqui ávante oito legoas para o sul, encontrase a foz do
rio S. Nicolau: este, depois de descer das serranias da Chella, com a
juneçâo de muitas torrentes, torna-se ainda mais consideravel que o
rio Carum Dsamba, corre de sueste para sudoeste, com muitas voltas,
transpőe o paiz adusto dos mucuires, nào sendo no seu curso inferior
flande perto por terras altas; no tempo das enchentes periodicas
espraia cotisa de 500 braças de largura, porém promptamente esgota
as suas agoas.
O terreno fertilisado por este rio, muito excède o correspondente ao
Carum-Dsamba, e a qualidade do torrào é commum a ambos; porém,
pela falta quasi total que aqui ha de arvoredo, carece este do attractivo
que tâo bellamente caractérisa o Carum-Dsamba.
Desde o anno de 1852, o mesmo sr. Manoel José Corrêa tem
successivamente attendido á cultura dos algodoeiros, que
maravilhosamente tem prosperado das très especies o da terra, de
Pernambuco, e da Nova-Orleans. A colheita desde esse anno tem sido
dc 1140 arrobas, com caroço, e pelas properçôes que se notam nos
algodoeiros, espera-se na proxima colheita tirar 2500 arrobas,
entrando nesta conta tambem a colheita em Carum-Dsamba.
24
Vajkai Zsófia
A vista do exposto, dúvida nenhuma devemos ttr em que, a par do
algodoeiro nos ditos sitios, em igual escala ou ainda maior, se posa
effectuar a plantaçâo do gengibre, tanto mais que a cultura délie nâo é
dispendiosa, e délia podem provir interesse. O pequeno ensaio que da
sua plantaçâo se tem feito, bem mostra que o solo e o clima
inteiramente lhe sâo convenientes.
Deus Guarde a v. sa. Illm0 . sr. secretario do governo de Benguella,
25 de Junho de 1857
Ladislau Amerigo Magyar
(Boletim Official do Governo Geral da Provincia de Angola, N° 615,
de 11 de Julho de 1857, pg de 1 a 3)
-------------------------------------------------------------------------------1854 Abril 20
Portaria do Ministro da Marinha e Ultramar remetendo copia da
Consulta do Conselho Ultramarino acerca de uma Proposta
apresentada por Ladislau Amerigo Magyar respeitante á "publioacâo
de noticias sobre os sertôes d'Africa Austral".
MANDA Sua Magestade El Rei, Régente em Nome do rei, pela
Secretaria d'Estado dos Negocios da Marinha e Ultramar, remetter ao
Governador Geral da Provincia d'Angola, a inclusa copia da Consulta
do Conselho Ultramarino, datada de 24 de Janeiro do corrente anno
acerca de uma Proposta relativa á publicaçâo de noticias sobre os
sertôes d'Africa Austral, apresentada ao Governador de Benguella por
Ladislau Amerigo Magyar, afim de que o mesmo Governador Geral,
tomando conhecimento da mencionada Consulta, e ten do em vista a
ultima parte d'ella a cumpra de maneira que fôr possivel,
correspondendo-se sobre este objecto directamente com o Conselho
Ultramarino.
Paço em 20 de Abril de 1854 Visconde d'Athoguia
Ao alto:Abril 20 — Portaria
Á margem: N° 3039
(Arquivo Histórico de Angola —
Governo. Portarias do Reino.
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
25
Códice n° 7, fis. 73, v. °)
-----------------------------------------------------------------------------1856, Fevereiro 16
Portaria do Ministro da Marinha e Ultramar enviando a traduçâo da
carta do Secretário da Real Siciedade Geografîca de Londres sobre
noticias ou documentos relativos ás viagens ao interior da Africa de
Ladislau Magyar.
MANDA Sua Magestade El Rei, pela Secretaria d'Estado dos
Negocios da Marinha e Ultramar, remetter ao Governador Geral da
Provincia d'Angola, a inclusa traducçào da Carta que o Secretario da
Real Sociedade Geographica de Londres dirigio ao nosso Enviado
extraordinario naquella Corte, o Conde de Lavradio, sollicitando em
nome da mesma Sociedade noticias ou documentos relativos ás
viagens ao interior d'Africa do Hungaro Ladislau Magyar; e Ordena O
Mesmo Augusto Senhor, que o referido Governador Geral, envie a
este Ministerio, com a possivel brevidade, todos os esclarecimentos
que sobre este objecto poder obter,
Paço em 16 de Fevereiro de 1856 –
Visconde d'Athoguia
Ao alto: Fevereiro 16 — Portaria A margem: N° 3515
(Arquivo Histórico de Angola – Governo. Portaria do
Reino Códice n° 7, fis. 205, v. °)
-------------------------------------------------------------------------------Loanda 14 de Outubro de 1884
Illm°. Exm°. Senhr. = Tendo aqui visto um boato repetido em jornaes
Portugueses que é segundo supponho uma blague do Tremdenblatt de
Doima (?) de que reina no Bihé um filho de Ladislau Magyar direi a
V. Ex a. que uma tal phanlasia foi em Benguella recebida como dévia
com a mais homerica gargalhada que V.
Exa. possa imaginär e que séria neste sentido me parece
conveniente desilfudir o publico sempre disposto na Europa a acceitar
as versões as mais inversimeis que para ahi sâo transmittidas pelos
cerebros mais ou menos exicitados dos expluradores tanto mais
susceptiveis de uma tal excitaçâo por uma notavel acçâo do clima
26
Vajkai Zsófia
quanto mais fleugmatica parece a sua constituiçào e mais parecem
dever aqui traser a proverbial serenidade das raças Saxonias.
Nâo menos é digna de espanto a phantasia do soba do Bihé,
fasendo cessées de lerritorio á Austria que communicam com o
Oceano! Este erro geographico tem toda a graça d'iim cumulo
geographico digno simplesmente de figurar num jornal de caricaturas.
Quem é o rei do Bihé é D. Pedro Antonio Cangombe Neto que
ainda nâo ha muito derrotou um irmâo que pretendia destronal e nem
um nem o outro teem nada que ver com o supposto austriaco cuja
paternidade llies querem impor na Europa. O sucessor de D. Pedro é
um rapaz que ha 15 dias esteve em casa do governador de Benguella e
que nâo descende nem temsangue algum branco sendo como é preto
retinto de carapinha, nariz chato, beiços grossos, maçâs do rosto
proeminente tendo todos os signaes da puresa de seu sangue que nada
illudem quem quer que seja por pequena que seja a sua pratica de
apreciaçâo das raças Africanas puras ou mixt as.
Por ultimo posso affirmar a V. Ex*, que o actual sobba do Bihé é
por tal forma cioso do seu poderio que só á forçâo d'armas e depois de
prolongada e difficil luta obteriam d'elle cessôes de territorio
quaesquer extrangeiros e nesta minha affirmativa com que termino a
informaçâo me apoio perfeitamente nas que sobre o assunpto tem feito
por muitas e repetidas vezes o notavel sertanejo Silva Porto
testemunho perfeitamente insuspeito e cuja competencia a ninguem é
licito pôr em duvida. = Deus guarde a V. Exa . (a) — Francisco
Joaquim Ferreira do Amaral, governador geral. ("Arquivo Histórico
de Angola" – Códice A-9-4, fis. 47e sgs.
Magyar László Angolája – Portugál szemmel
Magyar László szobra Dunaföldváron
27