Joannes Vercellensis és a magyar Margit

ÉRTEKEZÉSEK
A NYELV-
ÉS
SZÉPTUDOMÁNYOK
KÖRÉBŐL.
KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA.
AZ
I.
OSZTÁLY
RENDELETÉBŐL
8ZBRKK8ZT1
SZINNYEI JÓZSEF
OHZTÁLYTITKÁR.
XX. KÖTET. 8.
SZÁM.
JOANNES VERCELLENSIS
ÉS
A MAGYAR MARGIT-LEGENDA
IRTA
HORVÁTH CYRILL
(Fölolvastatott
a M. Tud. Akadémia
Ára
90
i90fl március
fillér.
B Ü D A P E S T.
1908.
4-iki
ülésében.)
Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből.
I . k . I . Télfy : Solon adótörvényéről. 20 f. — I L Télfy: Adalékok az attikai
törvénykönyvhöz. 20 f. — I I I . Tarkányi : A legújabb magyar Szentírásról. 40 f. —
IV. Szász K.: A Nibelungének keletkezéséről és gyanítható szerzőjéről. 20 f. —
V. Toldy F.: Tudománybeli h á t r a m a r a d á s u n k okai, s ezek tekintetéből Akadémiánk
feladása. 20 f. — VI. Vámbéry : A keleti török nyelvről. 20 f. — VII. Imre S. :
Geleji Katona István főleg mint nyelvész. 60 f. — VIII. Bartalus:
A magyar egyházak szertartásos énekei a XVI. és XVII. században. Hangjegyekkel. 1 K 20 f. —
IX. TolcLy : Adalékok a régibb m a g y a r irodalom történetéhez. 1 K 20 f. — X.
Brassai : A magyar bővített m o n d a t . 40 f. — XI. Bartalus
I.: A felsőaustriai
kolostoroknak Magyarországot illető kéziratai- és nyomtatványairól. 40 f. (1867—1869.)
I I . k . I. Matray G : A Konstantinápolyból legújabban érkezett négy Corvm-codexről. 20 f. — II. Szász K. : A tragikai felfogásról. 40 f. — I I I . Joannovics : Adalékok
a magyar szóalkotás kérdéséhez. 40 f. — IV. Finály:
Adalékok a magyar rokonértelmű szók értelmezéséhez. 40 f. — V. Télfy : Solomos Dénes költeményei és a
hétszigeti görög népnyelv. 40 f. — VI. Zichy A. : Q. Horatius satirái. 40 f. —
V I I . Toldy : Ujabb adalékok a régibb magyar irodalom történetéhez. 80 f. — V I I I .
Gr. Kuan G. : A sémi magánhangzókról és megjelölésök módjairól. 40 f. — IX.
Szilády:
Magyar szófejtegetések. 20 f. — X. Szénássy S. : A latin nyelv és dialektusai. 60 f. — XI. Szilády Áron: A defterekről. 40 f. — XII. Szvorényi J. : Emlékbeszéd Árvay Gergely felett. 20 f. (1869—1872.) — I I I . k . I. Brassai:' Commentator
commentatus, Tarlózatok Horatius satiráinak magyarázói után. 80 f. — II. Szabó
K. : Apáczai Cséri János Barcsai Ákos fejedelemhez benyújtott terve a magyar
hazában felállítandó első tudományos egyetem ügyében. 20 f. — I I I . Szabó
I.:
Emlékbeszéd Bitnitz Lajos felett. 20 f. — IV. Vadnai : Az első magyar társadalmi
regény. 40 f. — V. Finály : Emlékbeszéd Engel József felett. 20 f. — VI. Barna F. :
A finn költészetről, tekintettel a magyar ősköltészetre. 80 f. — VII. Riedl
Sz.:
Emlékbeszéd Schleicher Ágost, kiilsö 1. tag felett. 20 f. — V I I I . Dr. Goldziher
I.:
A nemzetiségi kérdés az araboknál. 60 f. — IX. Riedl Sz. : Emlékbeszéd G r i m m
J a k a b felett. 20 f. — X. Gr. Kuan G. : Adalékok Krim történetéhez. 40 f. — XI.
Riedl Sz. : Vau-e elfogadható alapja az ilc-es igék külön ragozásának. 40 f. (1872—1878.)
I V . l t . I. Brassai : Paraleipomena kai diorthoumena. A mit nem mondtak s a mit
rosszul mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise II-ik könyvéről különös tekintettel a magyarra. 80 f. — I I . Bálinth G : Jelentése Oroszország- és Ázsiában tett
utazásáról és nyelvészeti tanulmányairól. 40 f. — I I I . Bartal A. : A classica philologiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak mivelése hazánkban. 80 f. —
IV. Barna F. : A határozott és határozatlan mondatról. 40 f. — V. Dr.
Goldziher
T.: Jelentés a m. t. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomdai viszonyokra keleten. 40 f. — VI. Hunfalvy
P. : Jelentések : i. Az
orientalistáknak Londonban tartott nemzetközi gyűléséről. — u. Budenz
J. :
A németországi philologok és tanférfiak 1874-ben Innsbruckban tartott gyűléséről.
30 f. — V I I . Fogarasi J. : Az u j szókról. 30 f. — VIIT. Toldy F. : Az u j m a g y a r
orthologia. 30 f. — IX. Barna F. : Az ikes igékről. 30 f. — X. Szarvas
G. :
A nyelvújításról. 30 f. (1873—1875.) — V . k . I. Barna F.: Nyelvészkedő hajlamok
a magyar népnél. 50 f. — II. Brassai S. : A neo- és palseologia ügyében. 60 f. —
III. Barna F. : A hangsúlyról a m a g y a r nyelvben. 60 f. — IV. Ballagi M. : Brassai
és a nyelvújítás. 30 f. — V. Szász K.: Emlékbeszéd Kriza János 1. t. felett. 50 f. —
VI. Bartalus I. : Művészet és nemzetiség. 40 f. — V I I . Télfy
I. : Aescbylos. 1 II
60 f. — V I I I . Barna F.: A mutató n é v m á s hibás használata. 20 f . — IX. Imre S. :
Nyelvtörténelmi tanulságok a nyelvújításra nézve. 1 K 20 f. — X. Arany L. :
Bérczy Károly emlékezete. (1875—1876.) — V I . k . 1. Mayr A. : A lágy aspiraták
G.: A mandsuk szertartásos könyve,
kiejtéséről a zendben. 20 f. — II. Bálint
20 f. — I I I . Dr. Barna I. : A rómaiak satirájáról és satirairóikról, 40 f. — I V .
Dr. Goldziher I.: A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében
összehasonlítva a keleti arabokéval. 1 K. — V. Szász K. : Emlékbeszéd J a k a b
István 1. t. fölött. 20 f. — VI. Adalékok a in. t. Akadémia megalapítása történeI. Ii. Vaszary
K. in. Révész I. 1 II 20 f. — VII. Bartalus :
téhez. i. Szilágyi
Emlékbeszéd Mátray Gábor 1. t. felett. 20 f. — VIII. Barna:
A mordvaiak történelmi viszontagságai. 40 f. — IX. Télfy: Eranos. 40 f. — X. Joannovics : Az ik-es
igékről. 80 f. (1876.) — V I I . le. I . Barna F.: Egy szavazat a nyelvújítás ügyében.
1 K. — II. Budenz J.: Podhorszky Lajos magyar-sinai nyelvhasonlitása. 20 f. —
III. Zichy
A.: Lessing. 40 f. — IV. Barna F.: Kapcsolat a magyar és szuomi
JOANNES VERCELLENSIS
ÉS
A MAGYAR MARGIT-LEGENDA
IRTA
HORVÁTH CYRILL
(Fölolvastatott
a M. Tud. Akadémia
1007 márczius
4-iki
BUDAPEST.
KIADJA A M A G Y A R T U D O M Á N Y O S
1908.
AKADÉMIA.
ülésében.)
FRANKLIN-TÁRSULAT
NYOMDÁJA.
Joannes Vercellensis és a magyar Margit-legenda.
I.
Az a körülmény, hogy bizonyos fráter Joannes magister
ordinis praedicatorum latin nyelvű legendát írt Sz. Margit életéről, jó ideje nem volt ismeretlen. János fráter munkájának német
fordítását, melyet Georg Voider készített, az utókorra juttatta a
müncheni k. könyvtárnak Cod. germ. 7*50. jelzésű, 1 4 5 4 - 1 4 6 8
közt keletkezett kézirata, s ezt a dolgot pár szóval már Goedeke
megemlítette.*) Tudott a kéziratról Fraknói is, sőt czímét is közölte ;**) átvizsgálására azonban — tudtunkra — nem gondolt
senki.
Pedig a nem éppen terjedelmes kézirat nagyon megérdemli
a figyelmet, s épp a magyar Margit-legenda keletkezésének kérdésében úgyszólván döntő fontosságú.
János fráter t a m u n k a szerzője nemcsak azért érdekes személy, mivel a Margit szerzetének magistere, generálisa volt; hanem mert kor tekintetében is egészen közel állt m u n k á j a hőséhez.
Ezt a körülményt maga árulja el dolgozata bevezetésében, megemlítvén, hogy Margit csodálatos szent életét s tetteit nagyobbrészt saját tapasztalata után írta össze: alz wir daz mer gesehen
denn gehört haben, tragten wir in gedechtnüsz. Ha másból nem,
már ebből a megjegyzésből meg lehetne állapítani ki- és mivoltát s ki lehetne mondani, hogy személyére nézve azonos volt
a híres Johannes de Vercellis, decretorum doctor-ral, ki annak
idején Párisban a kánonjogot tanította, aztán 1265-ben a szerzet
*) Grundriss zur Gesch. der deutsch. Dichtung. I, 234.
**) Monurnenta Roruana Episcopatus Vesprimiensis, vol. I.
C1V V.
A K A D . É R T . A N Y E L V - ÉS 8 Z É P T O D .
K Ö R É B Ö L . XX. KÖT. 8 . SZ.
1*
pag.
4
HORVÁTH CYRILL.
fejévé lett, szentbeszédeket s egyéb dolgokat irt és 1283 nov.
30-án halt meg Montpellier-ben.
Fr. Johannes Yercellensis életéről és müveiről valamivel
részletesebben szól a Quétif-Echard-féle
gyűjtemény, melynek idevágó fontosabb részei a következők: F. Joannes de Vercellis sic
a patria civitate in Insubribus, arceque munitissima nuncupatus,
domusque ibidem nostrae ex legibus ordinis ea setate servatis
alumnus, seu illic, seu quod conjectu pronum Parisiis in S. Jacobi vestem i n d u e r i t : priusquam ordini nomen daret, in academia Parisiensi celebre jam nomen sibi fecerat: in facultate
enim decretorum doctor renunciatus, jus canonicum publice cum
laude profitebatur et docebat. Sed de eo audiendi Salanhacus
et Bernardas Guidonis in serie magistrorum ordinis . . . Hic fuit
electus ad magisterium in cap. gen. Parisiis anno Dni MCCLXIV
(vigília pentecostes VII junii) erat autem provinciális Lombardiee . . . Prsefuit autem in magisterio annis fere XX : et post
multos labores decumbens in conuentu Montispessulani diem
clausit extremum pridie Kai. decemb. A. D. MCCLXXXIII. sepultus in ecclesia F r a t r u m ad lsevam altaris majoris juxta parietem in tumulo bonorabili: ideoque juxta constitutionem non
fuit anno sequenti generale capitulum celebratum . . . His addo
Francorum regi Ludovico IX in primis acceptum fuisse . . .
A summo pontifice vei Gregorio X vei Innocentio V nuncius
cum F. Hieronymo Asculano ordinis Minorum mjnistro missus
est in Galliam pro pace reges inter Franciie et Hispániáé comp o n e n d a : quod negotium cum jam ambo multum promovissent,
ad eosdem Joannes XXI scripsit congaudens inceptis . . . At cum
eo pontifice mortuo res nondum esset perfecta, u t r u m q u e Nicolaus III ut coepto vacarent tractatui complendo imposuit brevi
dato IV. non. dec. pont. an. I Christi 1 2 7 7 . . . Quantum ad
patriarchatum Hierosolymitanum segre quidem tulit Nicolaus III,
quod humeros oneri supponere recusarit . . . verum emeritum
senem in proposito constantem vidgns, non propterea minus
acceptum habuit, imo regimen ordinis quod jam deposuerat resumere coégit, quo ad mortem usque functus est.» János nagy
tisztelője volt Sz. Tamásnak. A párizsi (1279.) generale capitulumon elrendelte, hogy a Doctor Angelieus szemelyéről s műveiről a dominikánusok közül senki tiszteletlenül nyilatkozni n e
360
JOANNES
VERCELLENSIS
É S A MAGYAR MARGIT-LEGENDA.
5
merjen. Irodalmi művei közül a következők említtetnek: 1. Sermonum volumen. Quod teste Alva, Sol. Vérit. Kad. 312. col. 20(55.,
extat Koma? in Barberina MS fol. memb. Pr. Ecce jam venit
plenitudo temporis. Sermo 2. est de assumtione B. V: Quae est
ista quae progreditur. Est et suo ordine sermo de nativitate ejusd e m : Quasi Stella matutina, quorum particulas quasdam refert
Alva citatus. 2. Epistolae encyclicae ... ad Universum ordinem,
melyek közül tizenöt a capit. generálék irataiból ismeretes. QuetifEchard, Scriptores ordinis prsedicatorum. Lutetiae Parisiorum,
1719. Vol. I. pag. 210—212.
Hogy mikor írhatta János fráter az ő Margit-legendáját, n e m
nehéz megmondani. A csodáknak, melyeket felsorol, évei nagyrészt ismeretesek vagy megállapíthatók. Ez események nagyrésze
1272—3-ra esik; de szó van közöttük László királynak tizenhárom éves korában történt hirtelen gyógyulásáról is, mely tehát
1275-ben, még pedig Eraknói szerint (Mon. Kom. Episc. Vespr.
I. pag. CXI.) a nyári évadban történt. Világos ebből, hogy a m ű
1275-nél idősebb nem lehet. Viszont megfontolandó, hogy J á n o s
fráter, mint a szövegek összehasonlításából kitűnik, egyáltalában
nem használta az 1276. julius 23-án megkezdett második vizsgálat jegyzőkönyvének adatait, és míg az 1271—3-iki nyomozást s ennek fő szereplőit többször említi (v. ö. S. Petronilla
eseténél: «Vor den er wirdig en vettern den Byschofen dez Bapstez
ketzer meister»; Boch fia Benedek eseténél: «Darnach pracht er
ez dem probst vnd Caplan zu Ofen vnd zweyen Byschofen vnd
einem abht cistercienser orden den ketzermeystern des Baptes»; és
az erre következő miraculumban : «Darnach in dem andern jar
( = 1273.) volbrachte sy ir gelübde, vnd oppferte ez got zu dinen
in gegenwiirtikait der kertzermeister
des Bapstes»),
éppenséggel
semmit sem tud Bianchi és De la Corre szerepléséről. Mindebből joggal következtethető, hogy a János-fele Margit-legendán a k ' 1 2 7 5 végén vagy 1276 első felében kellett készülnie.
Hogy e mellett János fráter mikor került Magyarországba,
arra nincsen adatunk. Lehet, hogy már megelőzőleg is megfordult a magyar földön, mely azidétt a legelőkelőbb rendtartományok közé tartozott; lehet, hogy csakis Margit csodáinak hírére,
a kanonizácziós vizsgálat alkalmából jött, hogy mint a szerzet
feje maga is szemlélője legyen a dolognak, mely kétségkívül az
361
6
HORVÁTH CYRILL.
egész dominikánus világ érdeklődését fölkeltette és oka volt az
1273-iki egyetemes káptalan Pestre lett összehívásának (Ferrariiis, De rebus Hung. Prov., pag. 553—4.). Történt így vagy
amúgy: az eredményen lényegében mit sem változtat: J á n o s az
utóbbi esetben is láthatott (nemcsak hallhatott) eleget, a mi meggyőzte Margit szentségéről és érdemeinek csodás hatásáról, s
megszerezhette mindazt, a mi legendájában elénk tárul.
János legendája, mint alább ki fog tűnni, nagyon közeli
rokonságban áll a magyar legendával, sőt annak egyenesen forrásául szolgált. S ha most kinyitjuk a magyar legendát s elolvassuk benne a 87. lapon azt a helyet, a hol Margitnak a IV. Béla
és István berezeg közt folyt villongás alkalmával sündisznó-börből
készített kínzóövéről s disciplináló vesszejéről van szó, meglepetve
olvassuk a következő szavakat: « E z g y e n y e r e v f e g n e k r u h a y a t . e s
ez difciplinanak vezzevyet. Zerzet meftere. fráter yanos. es egyeb
fok veen fráterek lattak. Ez zent zvznek halala vtan. Az fororok
ezt tytkon az frátereknek meg mutatvan. Mert aznak elevtte
myg zent margyt ázzon elt. fenky ez dologrol femmyt nem
tudót. Ez három zemeltevl meg valva. az az. zent margyt ázzon
[tutta ez keet lörorral. »*)
H a a magyar codexben ránk m a r a d t változatnak János
müve forrása volt, ezt a helyet valószínűleg szintén megtaláljuk
benne. S íme, a VIII. fejezet végén csakugyan ott vannak a
következő sorok: «Dise kleider vnd gerten der disciplin hab ich
prüder hans ein meister prediger ordens und andere tagte prüder
nach irem abgang gesehen, vormals west nymant von der hertikeit der seligen dinerin gotz. denn allein drey person.»
Hogy pedig János fráter csakugyan Joannes de Vercellis
volt, arra Ferrarius is, mások is rávallanak. Ferrarius említi,
hogy az illető övet és vesszőt ama j á m b o r életű fráter Joannes
Vercellensis, a szerzetnek hatodik generalis magistere nyilvánosan
megmutatta a sororoknak és frátereknek, kik 1273-ban Pest
mellett a rendi káptalanra egybesereglettek.**)
*) T. i. kik a sündisznókat ápolták és az övet készítették.
**) Tarn cingulum, q u a m flagella kuiusinodi, Vir Sanctiss. F r . Joannes Vercellensis, Magister Gener. Ord. sextus, Sororibus, Fratribusque, qui
ad Capitulum Generale an. Christi 1273. apud P e s t u m convenerant, publice
362
»
JOANNES VEROELLENSIS ÉS A MAGYAR MARGIT-LEGEN DA.
7
Sajnos, János testvér eredeti latin szövegét nem sikerült
előkerítenünk. Ám egyrészét fenntarthatta ama kilencz lectio,
melyeket a magyar dominikánusok a j a n u á r 18-iki veternyén
olvastak, s Némethi Jakab jezsuita atya szívességéből Ferrarius nyomtatásban is közrebocsátott,*) — legalább erre vall a
lectiók és a német változat jelentékeny részének szó szerint való
egyezése.
Semmi kétség, a Eáskai-féle változat compilatora előtt ott
feküdt János fráter munkája. Világosan elárulja ezt a dolgot a
magyar legendának második része, hol az első harmincz csodának
sorrendje a János-fele variáns sorrendjével egy nyomon halad,
mi több, a fejezeteket elkülönítő czímek is együtt járnak és egymásra utalnak. íme, János és fordítója, Valter testvér a tulajdonképpen való életrajz után mindenekelőtt négy látomást beszélnek
el (Cap. XI.), «dy da geschahen ee sye verscbid. vnd zu der
selben zeit, vnd nach ir schydung»; s a magyarban szintén ez
a négy visio nyitja meg a sort, «kyket az vr menden tehetev
iften tevn, zent margyt ázzon erdeme mya. ez zent zvznek elteben. halala jdeyen. es halalanak vtanna» (10'J—110. 1.). Aztán
következik a németben hat új csoda (Cap. XII.), melynek czíme
és bevezetése a kővetkező: «Von den zeichen dye got mit ir
tet da sy dennoch war ym leben. Seliger vnd heyliger gedechtnüsz junkfr. Margaretha dy swester prediger ordens von der
dise legend ist vnsern hern jbu xpi auszerwelte gespons vnd libste
dirn. da sye noch war in irem leben, weszt vnd erkant sy nit
allein den leyplichen sichten der menschen, sunder auch dy sych
sein gewesen an iren seien, den half sy allzeyt getrewlich zu
irer gesunthait leybs vnd der seien, ausz den wir etliche sagen
wollen.»
A magyarban a megfelelő helyen (114. 1.) szintén ott van
a megjegyzés: «Ez bodog emlekezetev zent zvz. zent margyt
ostentavit. F e r r a r i u s , De rebus prov. h u n g . pag. 262. V. ö. Castillo, Cent.
p. 1. 3. e. 9. U. o. pag. 559.
*) U. o. pag. 344—350. Nagyrészt János szövegén alapszik, bár vége
felé az Oliinpiadesről szóló részlettel bővítve, az a töredék is, melylyel
Pray a m a g y a r variánsot «ex Sanctimonialium coenobii Posoniensis codice» kiegészítette. Vita S. Elisabethe Viduse nec n o n B. M a r g a r i t a Virginis. Pag. 251—253.
363
8
HORVÁTH
CYRILL.
ázzon. predicator zerzetbeli foror. vr iha criítuínak valaztot jegeíe.
es zerelmes zolgaloya. Meeg elveen az halandó teftben. nem
cbak teftevknek korfagyban, de byzonyal meeg lelkeknek betegfegyben es. fokaknak meg gyogyulafnak yo tetelyt atta. kyk
kezzvl' fokakat el hagyvan. kevejet meg mondog benne.» A csodák
száma pedig három ú j darabnak beszúrása által kilenczre szaporodik ugyan, egyébként azonban a sorrend újra változatlanul
marad.
Most következik végre a németben a XIII. fejezet: Von
etlichen zeichen dye got durch sye hat getan nach irm abgang;
és a magyarban (188. 1.) hasonlóképpen: It kezdetnek j m m a r
zent margyt azzonnak az oly choda tetely. kyket az vr iften
zent margyt azzonnak halala vtan myelkevdeek. Ez zent zvznek
erdeme mya ez keppen.
Az első tizenhat csoda sorrendje itt is egybevág, s csupán
a 17-iknél zavarodik össze, ha nem is teljesen és végképpen,
akár, mivel a német szövegben esett változtatás, akár mivel a
magyar változat írója u n t a meg a forrás rendjéhez való ragaszkodást, noha utóbb az átugrott csodákat háromnak (Eine ersame
witve algent; Ein ersamer alter pryster Bothel; Ein erwerger
man in dem Bistum vespernien hat ein toliter petranella) kivételével mégis elmondotta.
Leghangosabban beszélnek azonban magok a szövegek.
A tanúvallomások ismeretes részeinek a magyar változattal való
egybevetéséből bizonyossá lett, hogy a magyar codex szövege a
fassiókból csak részben magyarázható,*) s bármily nagy és közvetlen is az a hatás, melyet Bertholdus de Bosant jegyzőkönyve**)
a Báskai Lea codexében ránk maradt változat megalkotójára
gyakorolt, ennek okvetlenül más forrásból is kellett merítenie.
Kérdés t e h á t : mily viszonyban állanak vele János fráter szövegei, s különösen mennyiben fedik a magyar variánsnak ama
részeit, melyeknek eredetijét az 1276-iki fassiókban megtalálni
nem lehetett?
A feleletet a tüzetes összehasonlítás fogja megadni.
*) Magyar Nyelvőr, 1906. 4 0 8 - 4 2 0 . , 457—468. 1.)
**) Mon. Rom. Ep. V e s p r . I. Bpest, 1896. p. 165—384.
402
JOANNES VEROELLENSIS ÉS A MAGYAR MARGIT-LEGEN DA.
9
II.
I. 1—7. 1. Ezen jdevben ez zent/eges germek. zent margit
azzon . . . hog kyt ez zent zvz nagy keuanattal tyztel vala : Da*)
sy nun bey dreien jure war oder ein wenig hin über, ward sy
enpfolhen in daz frauen Closter prediger ordens in der stat
vespermiensis. daz sye in iren jungen tagen vnter warft würde
der regelirten gewonheit. vnd dez selben jare enpfingt sye andechtiglich dez ordens geystlich habit oder kleider. Da sy nu
waz bey fünf jarn. da merkt sy daz etlich sweater vnten gekleit
warn mit hereins hemde. da pat sy ir geistliche muter dy Rye
allweg ir muter nante. daz sy ir auch eins zu wege prechte.
da sy daz hette vor zartbait der jugent moht sy daz nit leyden.
darnach aber da sye elter ward praucht sy grober wiillen rück.
*) A lectiókban: (I.ectio III.) Cvm autem esset a n n o r u m t r i u m , vel
p a r u m plus, in Claustrum ac Monasterium Sorornm Ordinis F r a t r u m
Priedicatorum, in Ciuitate Vesprimiensi, ex deuotione parentum, ipsis Sorroribus est c o m m e n d a t a ; vbi ab ipsa sua tenera setate, regularibus consuetudinibus Sororum Ordinis Pr®dicatcrrum imbueretur. Cum vero illa
Virgo tenera, vitam Sororum, et moruni lionestatem perspicue et diligenter considerasset: habi t u m Ordinis Pnedieatorum deuota mente postulauit, atque suscepit. (Lectio IV.) Cvmque annorum esset citra quinque,
comperiens ex industria aliquas ex Sororibus indutas ciliciis incedere; ex
eorum affectione j a m eftlictim rogauit Margarita suam religiosam m a t r o n a m et nobilem, quam cunctis diebus vitse su®, Matrem vocabat; vt ei
aliquod cilicium tribueret. Qnod illa, quanto eius potuit, pruestitit, et eidem cilicium dedit. Oblatum igitur cilicium deuote induit. Sed pra> nimia
teneritudine puellari, sustinere non potuit. (l.ect. V.) Post ®tate aliquant u l u m proficiens, tunicas duriores, et interdum quasdam cincturas cilicinas
super nudo paulatim ferre eonsueuit. Ecce mirabile, quod tanti sanguinis
nobilitas, et altitudo, adhuc tarn tenera, si vestes, sen habitus de panno
pretioso supra alias coquas suas fuissent, erubescebat j a m illas portare.
Et si quandoque cogebatur, ob reuerentiam Parentum, vel eorum aduent u m , et prsesentiam, squaloribns coquin®, ac pulueribus c o m m u n i u m scop a t i o n u m denigrare festinabat. Gaudebat enim j a m ex tunc de I n s i q u i b u s
h u m i l i s paupertatis. (Lect. VI.) Cum autem setatis su® decimum ageret
a n n u m , cum m u l t a diligentia P a r e n t u m suorum, et F r a t r u m Ordinis Pr®dicatorum, cum bona denique S o r o r u m r e m a n e n t i u m societate, de Claustro
Vesprimiensi portata est in Claustrum, quod Parentes ejus in I n s u l a Danubii, ad honorem Dei omnipotentis, sub titulo Dei Genitricis s e m p e r q u e
Virginia Mari®, a primo f u n d a m e n t o vsque ad consummationem ejus, ®di363
10
HORVÁTH CYRILL.
vnterweilen gürtet sy sich auf jiloszen leyb mit herein gürteln.*)
daz sy also zu gewonheit komme herte vnd scharpfe kleyder
zu tragen. Und daz ist ein wunder zu sagen wy wol sy von
hohem kiinklichen stamme waz geporn. doch schämt sy sich
pesser kleider zu haben vnd zu tragen denn dy andern, vnd
wenn sy darzu bezwunget wurd von ersamtkait ir eitern. So
eilet sye in dye kuchen dy schuszel vnd hefen zu waschen vnd
ander gefesz. vnd zu keren in der kuclie vnd an andern steten
in dem kloster. vm daz daz ire kleider entsawbert würden, daz
sy nicht besunder zirlicher gesehen würd vor den andern, vnd
so man ir ein newes gewant anlegt, selten oder nymmer verwandelt sy daz vntz dez ez vor alter zuriszen waz. denn sy
frewet sich dez waren adels der demutikait vnd armut dv war
liphaberin dez armutz.**) Wye sy in ein ander Closter ward ge-
ficauerunt, et, vt Regiam Majestatem decebat, regaliter dotauerunt. (Lect.
VII.) Vbi, cum, facta Professions in manibus F r a t r i s Vmberti, protunc
Magistri Ordinis Praedicatorum, esset Virgo reclusa, vna cum Sororibus
suis, vt moris est, Claustri Sororum ordinis n o s t r i : adeo euidenter et efficaciter in v i r t u t i b u s coepit proficere, vt non solum Sorores eius socise, vel
F r a t r e s m i r a r e n t u r O r d : sed et nobiliores Matronae, et Dominae, Principum
conjuges in regno, quae earn inulto afí'ectu desiderabant videre. Venientesque ad ejus aspectum, in eius lionestis et praeclaris moribus m u l t u m asdiflcabantur:
laudes Deo de tarn tenera Virgine referentes, seque ejus devotis
orationibus toto mentis desiderio commendantes, ad p r o p r i a remeabant.
(Lect. VIII.) Diffusa autem erat quaedam gratia ejus faciei, et gratiosa
m a t u r i t a s ejus a s p e c t u i ; ita ut vix asperis, vel blandis verbis mutari, aut
dejici, vel extolli videretur notabiliter, sed pancis verbis semper contenta
erat, a m a t r i x taciturnitatis. Et n u n q u a m se in r i s u m resolvit. Virtute etiarn
pudicitise, et h u m i l i t a t i s praedita, nullo modo ab aliquibus se laudari patiebatur. Vocabula denique, j a c t a n t i a m , vel vanitatem sonantia omnino respuebat. F e r u e b a t i n s u p e r igne Diuini a m o r i s ; et accensa orabat assidue, quasi
sine intermi?sione: ita vt ad a l t u m p r a n d i u m Conuentus, Orationes suas
semper continuaret. I m a g i n e s quoque Domini nostri J e s u Christi crucifixi,
et quandoque loca vulnerum, profusis ssepius lacrymis ore deosculabatur.
I m a g i n e s etiam ejusdem Genitricis summo v e n e r a b a t u r affectu, — —
*) A m a g y a r b a n : kemenb r u h a k a t es n e m y k o r o n ciliciom foltochkakat mezehtelen h u f a n laffan laffan zokot vala vifelny. Vö. Soror Agnes
(Mon. Rom. Ep. Vesprim. I. p a g . 244): ipsa colligebat rotandatas que
t a j a b a n t u r de vestibus et simul aggropabat eas, et de illis cingebat se ad
carnem subtus vestes.
**) A m a g y a r b a n beszúrva: Mykoron zent m a r g i t azzont, valaky kyral
402
JOANNES VERCELLENSIS ÉS A MAGYAR MARGIT-LEGENDA.
11
•
fürt mit ersamer geselschaft da sye zehen jar alt waz. vnd von
irer gehorsam dye sye tete. Daz ander Capital. Da aber SaDct
margaretbt itzund zehen jerig waz. da ward sy von iren eitern
mit fleisz der prüder prediger ordens vnd guter gesellschaft der
swestern dye ir zu gegeben warn ausz dem kloster vespermensis
gefürt in das kloster in der inseln gelegten in der tunaw dy
von derselbern zeyten vntz nu gelieiszen ist dye ynsel Sanct
Margarethen, wann vormals waz dy ynsel genant dy hasen ynsel.
Daz selb kloster ir eitern zu er dem allmechtigen got in namen
der seligsten jungfrawen Marien gotez gepererin von anvang
gepawet vnd gestiftet hetten vnd volbracbt. vnd reilich alz sich
daz zam begabt hetten. Da selbest da sye nu ir profesz vnd
gehorsam gethan bet in dye hant prüder Humberti zu der zeit
meisters prediger ordens. vnd besloszen waz nach gewonhait
der sweater kloster prediger ordens. nam sy also gröszlich zu
vnd sicbtiklich in tugenden vnd heyligem wändel. daz nit allein
dy swester dy ir mitgeselln waren, oder dy prüder des ordens.
da auch edel matronen vnd der fürsten bausz frawen in dem
reych zu vngern von mangen gegenten dez reiche mit begird
kommen ire wandeln zu sehen zu irer peszerung. vnd zu beuehlen in ir gepet. wann ir antlitz waz begoszen mit sunderen
gegnaden vnd genadenreiches tappfern gesiebtes, also daz sy
kawm ymmer weder von lierten noch von sanften worten verstellet gemerkt moht werden. Von im tugentlichen siten sweigens
vnd ßeissikait
irs gepets. Das dritt Capitel. An wenig worten
genügt dy libhaberin christi. so ez die not vordert. An daz so
war sy gar fleiszig irez sweigens. Sye zufiosz auch nymmer in
streffliche lachen. Sy led nit in keynerweisz daz man sy lobet,
vm dy benanten tugent der schamickait. sunder sy vermayd
mit allem fleisz des rums eytelkait. Dy selig dinerin xpi waz
enzündet mit dem fewer der gütlichen lib. vnd in prünstiger
andacht dez gepetz waz sy stetiklich rechtsam an vnterlasz. also
daz sy von der ersten stund dez tags an auf hörn irs gepetes
leyanyanac mongya vala . . . hog en kyral leyanya vagyok. S. C'atharina:
I t e m dixit, quod dicta puella quodam die venit flendo ad dictam m a g i s t r a m
s u a m , et alias dominas . . . quod delata erat et infamata, quod dictum i'uit
ei quod erat filia regis. MREV. pag. 166.
367
12
HORVÁTH
CYRILL.
•
wartet vnter dez der Conuent zu tysch ging, vnd in dem küszet
sy dy fünf stet der wunde dez crucifix vnsers herren ihu chri
mit vergyszung irer zeher vnd desgleichen das pyld der selige
j u n g f r a u marie, dy sye vber alle masz libt vnd erte.
II. 7—10. 1. Az eleuen zent kereztfat . . . teftnek nagy fogy atkozafara. — Ez a részlet első szempillantásra elárulja toldozottfoldozott voltát. A codexben a német szövegnek megfelelően első
sorban még mindig Margit imádságairól volna szó, s csak aztán
étkezéséről és böjtjeiről, világos tehát, hogy a 7—8. 1. olvasható
sorok: «Az kevffegnek etkeuel . . . ketelenehtefe mya. de ritkán»
későbbi helyről, a 9. lapon olvasható «Ebednek» kezdetű mondat
elől vannak előbbre kényszerítve. Ám a Ferrariusnál közölt lectiók szintén ebben az összeforgatott rendben haladnak,*) míg a
német szöveg, a melynek menete teljességgel logikus, már csak
egyes mondatokban egyezik magyar atyjafiával. E mondatok a
következők: a) Az zenteknek kepeket . . . alazatoft jmagya u a l a :
Auch erte sy ander heyligen in iren pyldern. vnd kniend grüszte
*) — — ita, vt n o n solum vigilans, verum etiam dormiens, viuifica? Crueis Signum, et sua? Genitricis i m a g i n e m , eirea se semper deuotissime conservaret. I m a g i n i b u s denique aliorum Sanctorum, flexis genibus liumiliter salutatis, sic ConueDtum ingrediebatur, seu Befectorium,*)
et ibidem cibis communitatis erat peroptime contenta. Nam extra Befect o r i u m Conuentus, non nisi ratione m a t r i s sum, vei Sororum s u a r u m DucisBarum pcenitentium in Claustro, et vix etiam coacta, comedebat; et hoc
raro. (Lect. IX.) Noctes quoque plures in orationibus m a g n a ex p a r t e perducebat insomnes, vna, vei duabus Sororibus se eidem deuote sociantibus,
licet aliquantulum procul, humiliter q u a m l i b e t cum rogatu postulans, obsernaro, ne aliqua S o r o r u m supervenientium orationum suarum instantiam, quibusuis módis impediret. F r e q u e n t e r etiam inter amaros cordis
gemitus, et singultus, vt saepius compertum est, quasi quodammodo extra
se r a p t a , lacrymosas e r u m p e b a t in voces.**) N u n q u a m enim singularis, vei
sola, extra Dormitorium esse volebat, nisi ratione compassionis, vei quietis
sororum se c o m i t a n t i u m : et extunc, ante lectum suum, suas deuotas complebat orationes.
*) A magyarban b e s z ú r v a : Azonkepen egyebevt es . . . foha einem
h a t t a : vö. quoties transibat per aliquem locum, ubi esset Signum crucis,
flexis genibus ponebat se ad terrain, et orabat, et hoc non dimittebat,
q u a n t u m c u m q u e iret in m a g n a frequentia ad aliquem locum. S. Elisabeth,
MBEV. p a g . 264.
**) Vö. R a n z a n u s n á l : in voces divina qusedam sonantes. Acta SS.
Boll. torn. J a n . II. pag. 907.
368
JOANNES VEROELLENSIS ÉS A MAGYAR MARGIT-LEGEN DA.
13
sy dy mit aller demütikkait (Cap. III.), b) Az kevffegnek e t k e u e l . . .
de r i t k á n : Sye war allzeit mit dem Conuent zu tysch. vnd hat
ein genügen an der speisz dez Conuentz. Auszerhalb des Conuents asz sy nit. newer vm gegenwürtickait ir muter. oder irer
swester so dy unterweilen bey ir waren in dem kloster so sy
dez betwungen ward, vnd daz tet sy denn gar selten (Cap.
IV.).
c) Az eyeknek fokat . . . es foklafa kevzevt: Manig nacht verging sy in dem gepet vngeslaffen. mit zweien gesellin irn swestern. dye sy mit fleisz pat auf zu merken, daz nymant körn sy
zu hyndern an dem gepet. wann sy gemeiniglich anszprach mit
pitter ersewfzen. vnd phrechen ires herzens. d) Soha zent
margit . . . tellyefety vala m e g : Oft von mitleyden wegen irer
gesellin vnd swester daz dy ir ru möhten haben bleyb sye in
dem dormiter, vnd dann volbracht sye ir gepet in irer Cell vor
irem pett (C. III.),
e) Ebednek vtanna . . . el ne m u l n e e k :
Nach dem essen arbeitet sy mit iren henden vnd zu vorderst
dy dinst dy zu gehörten der kyrchen vnd dem heyligtum der
heyligen mit strenger lialtung des sweygens. Kein zeit des tages
lisz sy vergebens hin geen (Cap. IV.).*) f) Ez zvznek vala . . .
nagy fogyatkozafara: Und sy liilt strenglich dy christenlich vnd
regenliche vasten vnd ander Observanzen der regel. vnd dez Ordens
Satzung, darum sye oft in fiver abkraft kom ires leibes. (C. IV.)
III. 13: Nagy petiteken
kedeg mendenestevl . . . artatlan
zent halalat: Am heiligen Carfreytag nam sy keyn speisz. sunder
sy enthielt sich den ganzen tag in dem gepet vnd klaget das
leyden xpi ires libsten herrn vnd gesponsen. vnd zu n y m a n t
sprach sye kein wort, sunder alleyn hyelt si in gesprech m i t
xpo. weynend vnd klagend sein pitter leyden vnd sterben (Cap.
IV.). V. ö. sor. Elisabeth és Candida vallomásával, Mon. Born.
Episc. Vespr. I. pag. 213—4. és 260. M. Nyelvőr, XXXV. 411.
IV. 14: Egyeh jdevkhen kedeg . . . az J'ororoktvl
alonnya:
Manig nact verging sy in dem gepet vngeslaffen . . . daz sy offt
vor müden von den swestern gefunden ward auf der matten
slaffend. (Cap.
III.)
*) Vö. Ranz. i. h. F e r e b a t perquarn moleste, si quando i p s a m oporteret a u t ccepta opora, aut solitas orationes i n t e r r u m p e r e propter vei par e n t u m vel cognatorum a d v e n t u m .
363
14
HORVÁTH
CYRILL.
V. 15: Azonlceppen mynden bodog ázzon eftyn . . . ha eleg
erevtelen volt es: All vnser frawen abent vy swach sy ymmer
zu zeyte waz. vastet sye mit waszer vnd prot (Cap. IV.J. V. ö.
Nyelvőr, i. h.
VI. 18: Efmeeg ez zent zvz . . . es ev bodog remen/egenek: . . . der (t. i. Máriának) sy auch mit besunder andaclit
vnd fleisz dinte vnd anheftet mit herzen vnd sei also vast daz
sy alz oft sy den namen höret nennen oder selber nant vm
reuerenz willen der junkfraw ir hawbt allweg neygte. sy nante
sy auch nit anders, daz dy gepererin gotez vnd ir hoffnung.
(Cap.
IV.)*)
VII. 20 21: Soha ez zent zvz. . . byzonehtaffal meg mondottak: Nymer ging sy fur das pyld unsers herrn Ilm xpi vnd
der jungfraw maria im Capitel oder auszwendig wo sy dy gemalt
sali, sy bat sye eben auf iren ploszen knyen andecbtiglicli gegriiszet. darum auch ire kny waren geswollen vnd erhertert.
als des zewgnisz gaben ir geistlich müter. dy daz war heten da
sy demnoch lebt, vnd auch nach irem seligen abgang. (C. III.)
VIII. 21: Meg feredny kedeg . . . gyakorta zcnued vala :
Paden oder füsz waschen vber dy kny vm grosze lib junkferlicher zucht waz ir gantz fremd. Achtzehen jar vergingen sich,
daz sie auch in sweren sichtagen ir leip ny padet. (Cap.
IV.)
IX. 2 1 — 2 2 : Mert vala az ev teftenek . . . erevkedyk vala
magat meg alazny: Solcher tyffer demütikait waz dye selig sweater
S. Margaretha, wy sye doch waz eines künges tochter. daz sye
von iren iungen tagen, vnd alle dy tag dy sy lebt, den aller
demütigsten wandel het mit den menschen, vnd den aller versmehsten dinsten vnd arbeiten dez klosters vnd der swester sich
vntergab. Und das war ir liöhste frewd daz sie sich da mit be-
*) Vö. Ranz., i. h. pag. 908. Verbi dei praedicatores et avide, et m i r a
audiebat attentione. Vacabat p l u r i m u m lectioni operis Ioannis Cassiani,
quod inscribitur Collationes P a t r u m : Iegebat et assidue Yitas Sanctorum,
et ea quae t r a d u n t u r de miraculis B. Marias Virginia. I p s i autem B. Virgini m i r a et incredibili veneratione ita se ab ineunte setate devovit, ut
quoties sanctum ejus nomen vel ipsa proferret, vel ab aliis proferri audiret, caput in p r o f u n d u m reverentissime flecteret. Nec alio ipsam inter
loquendum appellabat nomine, q u a m Beatam spem, vel Spem m u n d i , vel
Matrem Dei.
402
JOANNES VERCELLENSIS ÉS A MAGYAR MARGIT-LEGENDA.
15
kumern sölt. Sy genügt auch daran nit. Ja sye gesellet sich
auch zu den eingefloszen dinerin vnd dirnen dez klosters in der
arbeit gleich mit yn vber ir kraft, vnd künkliche art. So vil sie
höher waz an gepurt. so vil vnter tenigt sy sich tyffer. Cap. V.
X. 27—32: Mykoron mynd ezek . . . el meve ev tevle:
Als nu dy parmherzikait gotez dy dinck also mit der seligen
S. Margarethen wercht vnd der pös veint dez war nam. neyd
er sy vnd suchet seiner alten schalkait pfeyl wvder dy vnschuldigen zu bewegen, wann da nu der künig von vngern ir vater.
vnd der künig von Beheym vnd künig Stephan genhalb der
weld in den erden da dye anlangen sich begaben der tartern.
zu worzeichen der vor genanten künig vereinung. einer dem
andern gab schenckten. der ander mitsampt der kiinigin. den
wyder vm suchten zu eren. da fürten sy yn dy ynseln S. Margrethen. daz er dy alz sein frewndyn anschawen möcht. daz
ward ym vergünt. Allzu hant ward er geuangen in ir schön,
wann sy vber allmasz ein schön frawen pild waz. aber noch
vil schöner daz krystenlichen glauben vnd der andacht. Der
künig erpot sich selbs vnd sein reych. vnd allez sein vermügen
seins reychs irem willen, auf daz sye ym zu der E würd geben,
zu der zeit waz sy bey XVIII oder XIX j a m . Da ir vater ym
antwurte. daz daz vnmüg wer vnd nit gesein möcbt. wann sy
von kinthait versprochen wer dem prediger orden. Da sprach
der ander künig wider vm. warum mag daz nit gesein. Ich hab
doch dy frawen dy ich vor gehabt hab auch zu der ee genumen ausz prediger orden. vnd mir ist nichtz daröm wider wertigs
widerfarn. zu letzt merckt S. Margarethen vater. vnd dawcht yn.
wy daz den frid zu vestigen. vnd damit der kryg schaden für
kumen vnd vnterstande möcht werden, vnd sonderlich vm liylf
zu haben wyder dy tartern. der zukunft wider vm er in vorcht
waz. noch vil groszen verheiszen. daz der Boheymisch künig
dem künig von vngern getan het. wenn daz dy junkfraw swester
Margareth ir gunst darzu gebe, vnd dispensirt würd.von dem
Bapst. wann sy zu der selben zeyt noch nit geweybelt waz. nam
sy ir vater in gegenwiirtikait ir muter zu ym. vnd warb an sye
solch begern vnd gelübd. vnd erzelt ir solch frücbt vnd nütz
dy darausz körnen. Und dyspensirung dez Baptez. Aber S. Margretht vm lieb irs himelisclien gesponsen slug daz allez ab. itz371
16
HORVÁTH
CYRILL.
und zu andern mal. wann da sy dennoch bey siben jarn waz.
da suchten vater vnd muter sy eynem polonischen fürsten zu
versprechen. Aber got vnter kam daz den sy mit heiszen zehern
darvm gepeten het. daz er daz vnterköm. vnd ir ir kewscheit
da sy ym allein versprochen vnd gelübt het dy behütet, dy sye
mit gantzem fleisz begert zu halten ir lebtag. wann von kintlichen tagen het sy den seligen vnd andechtigen fürsatz got
iren herren in kewscheit zu dinen. Da aber der vater nit ablaszen wolt. da gab sy ym vnd ir muter solch antwurt mit aller
ersamkait. bescheydenhait weiszlich. vnd auch ernstlich, vnd
sprach zu yn also. Waz müet ir ewch bey mir von der hessigen
nach wegen, vestiglich sollt ir wiszen vnd bestendiklich. daz ich
mein profesz dy ich geheiliget hab meinem hern Ihu xpo von
kintlich meinen tagen alz ir daz wol wiszet. vnd dy lawtrikait
meines ordens nit aller vm der weltlichen, j a auch noch vm
des lebenz noch dez sterbens willen noch auch in mynderen
sachen vber gen will, da ir vater mercket ir bestendickeit. sprach
er zu ir. Sey wir nit dein eitern, darvm du vns von gepot gotez
schuldig pist gehorsam zu sein. S. Margr. antwortet vnd sprach.
Ja ich beken, daz du künig. mein vater pist. vnd mein herr.
vnd du kiinigin mein muter vnd fraw. vnd daz ich ewch pin
schuldig gehorsam zu sein, in den dingen dy wyder got nit
sein, aber in den dingen dy wider got sein, so sprich ich dich
künig nit meinen vater. noch dich künigin nit mein muter. wann
ez stet also geschryben. der nit laszet vater vnd muter. der ist
mein nit wirdig. Cap.
VII.
XI. 3 4 : Es ez jdevtevl fogua . . . ellene alia es meg vtala:
az előző pontoknak ismétlése.
XII. 34—35 : Kynek okaert hiuata . . . ez jllyen fele dolgokrtl: Vnd dy selig libhaberin dez junkferlichen magtums rüffet
paid den prouincial zu ir. vnd pat geweielt zu werden, auf daz
sy fürpaz solchs anlangens vertragen wer. Darzu ward gerüifen
der ertzbiscliof von agran. vnd ander zwen Bischöff. vnd ander vil
geystlicher vnd werltlicher person. In der gegenwürtikait enpfing
dy selig beylig swester Margr. den weyel am dritten pfingstag.*)
*) Ante altare sancte Elisabeth. S. Eliana,
pag. 176.
!
372
MREV. p. 172. S. Jolent,
JOANNES VERCELLENSIS É S A MAGYAR MARGIT-LEGENDA.
17
vnd also ward vberwunden dy sorgueltikeit der poszhait. vnd
ward hin für solcher sach an sy nit mer pracht. Cap.
VII.
XIII. 3 6 : Mert chak mentevl kyffeb . . . meltobnak
tartanya:
Sie begert auch keiner eren dy man ir erpüt. Cap. V.
XIV. 36: Soha ez zent zvz . . . egyebeknek peldayara:
Ob
dem tysch ward sy nye gemerkt mürmelend weder vm speisz
noch trank, oder vm vnsawbers geuesz. alz da tun dy zarten
hochfertigen herzen, dy solcher ding mit gedult nit mügen leyden. sunder sy liez sich genügen, an alle denn daz ir fürgesetzt
ward, den andern zu ebenpyld. ja auch daz den andern wyder
waz. daz nam sy vnd prawcht daz. Cap. V.
XV. 4 0 : Ezeknek felette ez zent zvz . . . gyakorta vyfeli
vala: Ein hemd gewürcket von wollen vnd roszhar geprawchet
sie gewönlich. Cap. IV.
XVI. 41 — 4 4 : de maga az evrevk kegelmes vr if ten . . .
hozza vala evket: Und vm daz. daz sy sy allzu ser beswert daz
gewürm. empfing sy solchen trost von got. wann einen von den
vordersten der mynoren prüder, der bey seinem orden. vnd bey
dem künig vnd künigin grosz geschätzt waz. als der selbs dem
künig vnd der künigin vnd den prüdern seins vnd vnsers prediger ordens gegenwertig sagt, daz ym in dem slaf geoffenwart
were, daz an den kleidern der seligen junkfraw Margarethe allez
gewürm gewandelt wern. alz yn in dem gesicht daucht in weisz
edel gestein. nach ebenpild des herein hemdes Sanct Thoma von
Kandelberg, davon dy selig junkfraw Margaretha vil wunder
gehört bet.*) In solchem vnd dez geleich stercket sy auch dy
andern solchs frölich zu leyden.**) So aber etwa zu ir komen
V. ö. F e r r a r i u s , i. m. pag. '234. Et de S. T h o m a , Cantuariensi
Archiep. legimus, ubi s a c r u m ejus corpus post m o r t e m Clerici suis vestibus exuissent, asperum r e p e r t u m cilicium nudis ejus a r t u b u s a p p r e s s u m ,
quod, vt erat densissimum, sic a collo ad usque genua erat protensum,
totque pediculis scatebat, u t qui tot mordaces bestiolas de suo corpore
pavisset, novum sustinuisse martyrii genus videretur.
**) A m a g y a r b a n beszúrva: mert ez zent zvz vifelte az c i l i c i o m o t . . .
az jdevbeli Sororok: I t e m dixit, quod ipsa sancta M. in etate duodecim
a n n o r u m inccpit portare cilicium, et illud portabat quolibet tempore . . .
Interrogata, per quot annos portavit cilicium, ut dixit, r e s p o n d i t : Usque
ad m o r t e m suam. S. Olimpiades, MKEV. I . pag. 219.
AKAD.
KHT. & N Y E L V -
ÉS S Z K P T U D .
KÖKÉBŐL. XX. K ö r . 8 .
12.
2
18
HORVÁTH
CYRILL.
etlich sweater oder prüder sy zu vermanen ausz mitleyden. vnd
paten sye etwaz ir selbs zu schonen ym merers verdinens willen. daz sy ir selbs nit so swer sey. antwortet sy also, wer sich
weisz oder sicherhait hat längs lebens. der schon sein selbs.
vnd verzihe daz gut werk daz er tun mag. Aber ich weisz nit
wy lang im leben pin. oder ob mich nach kurzer zeit hin nymt
got mein scliöpfer. Ersamkait vnd wollust zu suchen ym Closter.
vnd eytel vergebene ru das ist sünd vnd scliedlich. wann daz
kloster ist ein stat vnd ein wonung. nit der dy da suchen wollust zu haben hy in diser zeit, sunder der dy zukünftige selikeit. vnd ewig gut vnd wollust bey got vnd bey heyligen gotez
suchen, vnd also mit den vnd der geleich worten. reytzet sy
dy dye zu ir komen waren vm laszen von ir strengickait. daz
sy sich auch höher angriffen, in peszerung vnd liilten dy strenge
der regel vnd der aufsatzung nach irem ebenpild. Cap. IV.
XVII. 44—45: vala egy frater . . . meg vtaloya chudalatos
keppen: In denselben zeiten war ein prouincial.*) ez moht der
vorgenante sein.**) der begert von herzen daz ym von got geoffenwart würd. waz vnd in welchen stücchen bestanden vnd
gewesen waz der altveter volkumenhait. vnd mit welherley vbung
sy kunten wern yn so hoher bekantniisz gotez. alz ire geschryfft
inne helt. Da ward ym für gehalten vnd gezeigt ym slaff ein
zettel geschryben mit güldern puchstaben. vnd ward zu ym gesprochen. prüder, ste auf vnd lesz. Da lasz er also, daz ist dye
volkumenhait der alten veter. got lib haben, n y m a n t versmelien.
denn sich selbs allein. Und nymant vrteilen. Also da er dise
geschryfft gelesen liet verswant das gesicht. Da der prouincial
darnach alz er kam zu der seligen junkfraw S. Marg. vnd ir
vnd den andern das gezicht gesagt het vm peszerung willen.
Nam sie dye 1er also in ir gedechtnüsz. wye wol sie vormals
erzundet waz in der lib gotez. doch tet sy mer fleisz got ynpriinstiglicher zu liben vnd in seiner gütlichen vorcht zu zunemeu. vnd sich selbe zu versmelien alz vorher. Cap. VI.
XVIII. 45—46 : Mynden
ember auagy soror eilen . . . anya-
*) F r . Marcellus. Vö. F e r r a r i u s , i. m. pag. 108—109.
**) Az előző (V.) fejezetben van róla szó. A m a g y a r szövegnek megfelelő helye (cod. 58. 1.) világosan mégnevezi: «fráter marcialis».
402
JOANNES VERCELLENSIS ÉS A MAGYAR MARGIT-LEGENDA.
19
nah es ewrizevnek: Sie . . . erpot den andern allen wird vnd
reuerenz. Cap. V. Nymant vrteilt sy. den sich selb hylt sy in
warer demütikait. Dise tugent erkant sye sein ein muter vnd
hiiterin aller ander tugent. in der vbte sy sich stetiklich mit
ganzem fleisz. Cap. V.
XIX. 46—48: Ezeben forgatya vala . . . erdemeknek kevuetevye: Dy selig junkfraw M. het stetz in iren gedechtnüsz.
vnd redet oft süszlich mit den andern von dem heyligen leben
vnd werke irer seligen vordem irs geslechtz alz von Sanct
Stephan dem erst gelawbigen künig in vngern. wy der mit seinen
predigen vnd heyligem leben bekert het die vngern von dem
anpeten der abgöter. Sanct Heinrich sein sun. der dez römischen keysers tocliter zu der E het. vnd pede heiliklich lebten,
vnd vnuerserte kewschait hilten vntz in ir end. alz sich daz
nach dem abgang dez seligen sponsen vnd gemahel in warer
kuntschaft gefunden hat. Sanct ladeslaw dez heiligen künges
wy der wyder dy lieyden geuochten het. Sein reyches almusen.
daz er mit teylt hat den armen. Sein einsziges peten. vnd ander
sein heilig vbung der tugent vnd strenge vntertenigung seins
leybs in aller hartikait dez Wachens vnd vastens. vnd ander
selig werk, als dez zewgnüsz geben dy groszen wunder werk dy
got durch yn noch hewt würcket. Sy betrachtet auch dy loblyclien verdintnüsz Sanct Eisbeten ir pasen. der heylickait lob
vnd wirdickait ausz schreyt vnd erwirdigt dye ganz heylig krystenhait vnd cristelich kyrch. In solchen betrachtungen vnd
seligen gesprechen kümert sich dy selig sweater S. Margareth.
mit sewfzenden herzen vnd begerungen. daz sy durch ir vnd
der andern heyligen gepet auch möcht in ir heilig fusztapfen
treten vnd nachuolgen. vnd wirdig werden durch gotez gab zu
kumeu zu den samnungen der heiligen gotez. Cap. VI.
XX. 48—49 : Ez zent/eges zvznek zent margit
azzonnak...
meg vety vala agyokat: Sie war auch solchs mitleydens mit den
kranken swestern. vnd erpot yn solch demütig dinst. vnd sünderlich wenn der kranken vil war so vergasz sy gantz irs Wesens vnd künklicher art. vnd erzeigt sich yn nit allein ein muter
vnd nererin. ja auch ein allerfleiszigste dinerin mit emszigen
375
2*
20
HORVÁTH
CYRILL.
besehen. 1 ) Sye wusch yn ir füsz vnd hawbt vnd wenn ez not
vnd nütz waz so schar sye yn ir har von iren hawbtmit iren
eigen henten. 2 ) Sy reynigt yn ir gewant. Sy petet yn ire pett — *
Cap. V.
XXI. 56—57 : Azért ezen keppen zolgaluan . . . meglatogatagya vala : —* vnd all ander werk vnd dinst der demütikait
vnd parmhertzikait erpot sy den sichen. wy wol sye vnter weylen
sicher waz denn der sy wartet nach dem ebenpild der heiligen
sanct Elizabethen irer pasen. Und wann sye selb nit mocht
heymsuchen dy kranken auszerhalb dez klosters. so pat sy einen
prüder daz er yn zu staten körn. Cap. V.
XXII. 5 7 — 5 8 : es egy rezebevl kery vala az
prouincialij't...
mynden ev napyban : Den armen lewten dy geseszen warn auf
dem land, vnd sünderlich den schamigten vnd den heymlichen
alz hausz armen lewten. daz almusen daz sy von irn eitern erwarb. gab sy dem prouincial. dez anweisen vnd rat sy vom
anuang an ir lebtag volgt. fürpaz sogetauen armen durch yn zu
raichen. daz der prouincial mit fleisz vnd mit frewden tet. so
er durch wandert dy gegent des reychs. 3 ) Cap. V.
XXIII. 58—59: De maga ezt Jem kel el had-nőnk . . . kevtelejhek lenny hala adaj'ra: Daz ist auch nit zu verschweigen von
iren parmherzigen mitleiden mit den armen sichen so sy dy
ersach durch daz venster durch daz dy swester daz Sacrament
pflagen zu sehen, wy eins daz ander auf dem flosz vmzugten.
so mocht sy sich nit von weinen vnd vergiszen der zeher enthalten. so sy gefragt ward, waz sach sy het dez weinens. antwort sy. Ich mitleid den armen sichen. vnd bin von herzen
9 A m a g y a r b a n beszúrva: Mert az ev zerenek . . . az betegevket:
vö. S. Stephana, MREV. I. p. 209: libenter visitabat infirmas. S. Jolent,
pag. 176: erat, que visitabat sorores et servitiales infirmas. Nyelvőr,
i. k. 416.
*) A m a g y a r b a n beszúrva: Chak e g y s z e r . . . nyire el liayokat: S.
Olimpiades, pag. 219 : rasit capita Septem in una meridie. Nyelvőr, i. k. 416.
3
) Vö. S. Elisabeth, MREV. I . p. 198: de licentia priorisse partem
dabat isti monasterio, et p a r t e m dabat aliis ecclesiis pauperibus, et monasterio sancte Catharine f r a t r u m predicatorum in Alba, monasterio sancti
Antonii, in quo fecisset fieri altare in honorem sancti Nicolai . . . et aliquando aliis monasteriis et ecclesiis ad faciendos calices et vestimenta
pro officio ecclesie.
402
JOANNES VEROELLENSIS ÉS A MAGYAR MARGIT-LEGEN DA.
21
leydig. daz ich yn nit zu dem gesunt hellfen mag. Ich dank
auch got meinem hern, der sich vber mich erbarmet hat. vnd
mich gesunt geschaffen hat. vnd vntz her mich gesunt ernert
hat. daröm ich mich erkenn gröszlicher verpunden ym zu dinen
vnd zu danken. Cap. V.
XXIV. 60 : Annak okaert az illyen fele jozagoknak...
regulay
kezzevl: Darvm vmb solcher werk der tugent vnd iren heyligen
wandel wirt daz vntz auf den heytigen tag gehalten alz für ein
regel. also welche von den andern . . . tzit mercket unzüchtiger
sache. dy spricht. Daz ist nit von der regel vnser frawn swester
margarethen dy sy vns hinter ir gelaszen hat. Cap. V.
XXV. 60—61: Mykoron ez zentfeges zvz zol vala . . . zabadulaft veznek vala: Iren vater den vngrischen künig*) vermante
sy stetiklich. so sy dez fügliche zeit het. daz daz er dy kyrchen
gotez in seinem reych nit lisz verdrücket werden von den tyrannischen fürsten vnd ritterschaft. daz er arm lewt witven vnd
waisen vnd ander arm person schützet vnd schyrmet. In den
dingen ward sy erhört, wann vm irs offenwarn heiligen wandeis willen, ward sy selten weder in klainen noch in groszen
sachen wyder rett. sunder ir pyten waz genem. J a auch so sy
pat für dy die den tot verschult hetten. Cap. VI.
XXVI. 80—93: Mynd ezek**) el mulvan. jme . . . ky azon
keppen levn: Alz nu dy sacli also gestillet waren, secht da hub
sich an new materig irs verdinens. wann ez stund ein kryg auf
zwischen dem künig irm vater. vnd künig Stephan irm prüder,
alz ein grewlich zwitracht. daz vnanseben gotez vorht vnd der
gerechtickait ausz den prelaten vnd grauen vil tausent vnschul*) R a n z a n u s n á l : Parentem suum ao fratres et cognatos . . . I. h.
pag. 909.
**) E szavak a német szövegben a VIII. fejezet elején állnak és a
VII. fejezetben előadott dolgokra vonatkoznak, jelesül Béla király ama
törekvéseire, hogy Margitot a cseh királynak feleségül akarta adni. A magyar legenda megelőzőleg Margitnak egypár csodáját, önkínzásának egy
esetét s alázatosságának egy példáját m o n d j a el; mindazáltal azzal is rávall forrására, hogy a «Mynd ezek el mulvan» elé néhány sornyi megjegyzést szúr be («Mykoron ez zentfeges zvz . . . es meg vtala m3'ndeneftevl fogva ez zentfeges zvz», 79—80. 1.), a melyben figyelmezteti az
olvasót, hogy a következendő dolgok i m m á r a házasító kísérletek meghiusúlta után történtek.
363
«
22
HORVÁTH
CYRILL.
dige menschen erslagen wurden. Vnter solchen sünden vnd
schedlichen vbeln warn S. Margr. zeher ir prot tag vnd nacht,
wann sye merckt daz solch kryg nit möhten an verderben vil
seien ergeen. vnd daz ir eltern dy nu alt warn schedlich darum
gemüt wurden, vnd daz künig Stephan gantz mit den seinen
vertriben ward. Sye merckt auch daz dy heylig kyrch nit allein
in mangen gegenten dez reychs. ja auch in vil andern landen
der krysten durch dy freysamckait hört sy gedrückt vnd nydergeworffen. vnd daz klöster vnd geystlicher lewt hewser vnd wonting vnd ander dy got dinten verwüstet wurden, der armen
vnd vnschuldigen geschrey auf drang in den himel. vnd nit
vnterscheyd vnter frawen vnd mannen gehalten ward in dem
drücken vnd verderben, darvm weynt sy vnmesziklich. vm dy
sünd der dy da pöszlich teten. vnd peinigt iren leyp mit vasten
vnd hereyn hemden. Sy pat auch prüder vnd swester. vnd andere geistlich person vnd schickt dy zu piten. daz sy got peten
vm friden nyderung der mechtigen vnd schyrm der witven vnd
waisen vnd ander vnschuldigen menschen, vnd für dy heyligen
krystenhait. dye xpus mit seinem kostpern plut liertiklich derawet
het. dy da bekwmert ward von den beyden von den ketzern,
von den abgewichen von dem cristenglauben. von den tyrannen
vnd wütrichen dy all zu den zeyten herschten. wenn aber yemant
zu der seligen swester S. Margrethen sprach, waz bekiimerst vnd
peinigstu dich vm solch lewst dy geschehen, so ersewfzet sye
von grund irs herzen vnd sprach. Dye muter der heyligen krystenhait in iren glidern wirt zu ryszen vnd grewlich gepeinigt,
vnd ir sprecht, waz ez mich an gee. hat nit dy muter der kristenhait mich mitsampt ewch ander weiz gewaschen in der
heyligen tauff. bin ich nit eine ausz iren töchtern. Ja für waz
ich pins. Mit solchen vnd der geleich worten vberwant sy ir
ansprecher. vnd reytzet sy auch zu mitleyden. Da sy aber sah
dy vbel gröszlich zu nemen, nit allein von den tartern. ja
auch von den dy krysten namen heten, alzo daz bey hundert
jarn solch zwitracht kryg vnd durch achtung von nymant gedacht noch gehört ward. Erdacht sy ein newe weisz gotez dez
allmeclitigen zorn zu stillen. Sy legt hin daz herein hemd daz
sy trug vnd legt an irn ploszen leyp scharpffe vel dy gemacht
warn ausz grewlicher wilder ygels hewt. dye sy bey yn in dem
378
JOANNES VEROELLENSIS
É S A MAGYAR
M A R G I T - L E G E N DA.
23
kloster genert hetten.*) vnd trug das kleyd also daz ir dy spitzigen pörster gingen in ir plosze hawt. Sye nam auch oft disciplin
von iren dinerin mit herten scharpfen gerten vnd geyseln. Dise
kleider vnd gerten der disciplin hah ich prüder hans ein meister
prediger ordens vnd andere tagte prüder nach irem abgang gesehen. Vormals west nymant von der hertikeit der seligen dinerin
gotz denn allein drey person, vnd ward also von ir verhalten
vnd verporgen. daz daz nymant mocht erfragen noch erfaren.
Cap. VIII. Dyse selige dinerin gotez. versmehet alle dy person
öffenlichen dy ir da ryten daz sy sölt treten in die E.**) wy
hochwirdig sy ja warn, gewalten vnd macht, wann in den zeiten
warn etlich vnter den dy mit ir wandelten, got dinten vnd zu
tysch saszen dy ir ryten mit gantzer macht, daz sye sölt kumen
in dye werlt vnd kumen in dye ee. daz teten sy mit solcher
fürsichtikait in geheym. daz sy nicht gemerkt würden, dy geduldet
vnd leyd sy vm fryds willen. Darvm verwunderten sieh alle dy
solche ir bestendikait vnd vnbeweglikait sahen. Ez lieten auch
etlich solchen fleisz wy sy von dem orden vnd ausz dem kloster
möhten pringen. wann sy sich schämten vor ir also gebeschemet
sein, darvm sy auch suchten mangerley was duth mit etlichen
iren swestern dy leycht iren gunst darzu geben hetten. oder
*) A m a g y a r b a n : hanem az zvl dyznonak bevret . . . negy vyne
zeleven (86.1.). — Az öv méreteit az író valószínűleg saját látomása alapján írta a szövegbe; a többire nézve a vallomásokból idézhetők a következő fogyatékos részletek: S. Alexandria, MREV. I. pag. 242: «Ipsa sancta
Margaretha quodam tempore dedit mihi Septem ritios vivos ad custodiendum, sed nesciebam, quare hoc facérét, sed postea scivi, quod de pellibus
ipsorum faciebat scoriatas ad battendum se, et scoriatas postea vidi».
Interrogata, si alique alie erant presentes, quando videbat predicta, respondit: «Sic, soror Sabina, que battebat earn». — S. Sabina, pag. 204: »et sic
pluries verberavi earn . . . aliqando cum virgulis úbi erant apposite pelles
gritii». S. Elisabeth, pag. 199: «per dies tres ante mortem suam dedit
m i h i . . . clavem a casa sua, in qua ego priorissa post mortem suam cum
aliis sororibus invenimus . . . et unam scoriatam de virgis, que erat cooperta de pelle gritii».
* ' ) A m a g y a r változat, mely e helyütt különösen bőbeszédűvé válik,
a «megutálás»-t egészen a háborús villongás okozóinak nyakába a k a r j a
keríteni, nem fontolva meg, hogy sorai a következő részlethez bevezetésül
szolgálván, a csűrés-csavarás első pillanatra szemet szúr. Egyébiránt a
hely meglevő alakjában is világosan rávall forrására.
363
24
HORVÁTH
CYRILL.
mit andern geystlichen. sünderlich Sanct Bernartz orden. daz
sy da selbst mit den geystlichen swestern ir leben fürte, vnd
mit den selben wonte. Am ersten süchten sy mit vil geheisz
zu weichen, vnd gelobten ir grosz sclietz herlickait vnd ere dez
künges. der prelaten vnd grafen. ja auch mit lawb dez Bapstez.
aber da sy mit allem irem fleisz vnd vermügen sy nit mohten
wandeln nach irem willen, da enzugen sy ir alle zeitliche hilfe
frewntschaft vnd heymsuchung. vnd ir zu gesicht vnd leydung
vergaben sy von gold vnd sylber andern enden reylich ir gaben,
•"nd sy suchten sy mit scheltworten. vnd mit schewchtzlichen
gesiebten vnd süchten sy zu leydigen mit worten vnd wercken
alz vil sie künden vnd mochten, vnd nit allein sie ja auch den
gantzen Conuent droten sie vil vbels an zu thun. Ez wer denn
daz sie iren gunst geb in dv e zu kumen. 0 waz vnd vil vnd
manig leidigung sy led vm dve verharrung in dem orden. vnd
stetikait ir seligen kewschait. an allein den tot sunst teten sy ir
an allez daz sye erdencken mohten. Ynd wann sye dise echtung
vnd kümernüsz frölichen leid vm lib dez hausz gotez. vnd hut
der schonhait irs klosters vnd ordens. es ist gütlich zu glauben,
daz sy ir da mit daz verdinen der martirer auch erworben habe.
Cap. IX. Da *sye nu kom zu ires endes zil ward sy gar abkreftig. daz sye iren meisterin vnd etlichen ausz den swestern
sagt, daz ir dy zeit nahet irs sterbens. daz auch also geschah.*
Cap. X.
XXVII. 94: ky mind, ezenkeppen meg telyek . . . hydey kezde
lelny : *wann bei kürzen tagen begreyf sy daz fyber. Cap. X.
XXVIII. 96—97 : Mykoron jutót volna ez zent jeges zvz az
ev betegfegenek tyzen harmad napyara . . . az ev orchayat zemenek alatta : vnd an den dreyzehenden tag irer kranckait in gegenwürtickait einer guten menig der prüder vnd der swester dez
genadenreichen jars da man zalt von xpi gepurt. M. CC. lxxj. jar
in dem XXIX jar irs lebens. an XV. tag dez mondez ffebruary*)
*) Ez a datum, m i n t m á r Knauz észrevette Magyar Sion. 1867. pag.
671. a Ranzanusnál is előforduló «XV. Calendas Februarii» ( = jan. 18.)
hibás fordítása. Margit jan. 18-án, Prisca napján halt meg, «sabato post
completorium ejrea princípium dominiee noctis», mint Garinus írja (Paderborni kézirat, cap. 60. Vö. Magy. Sion, 1867. pag. 937).
380
JOANNES VEROELLENSIS
É S A MAGYAR M A R G I T - L E G E N DA.
25
beualhe sy ir sei irem schöpfer. vnd entsliff in dem frid. also
gantz on smerzen. als sy nach leyb vnd nach gemiit gantz vnuermeiligt vnd vnversert sich gehalten het.*) Allzu hant vnd dy
heylig magt verschyden waz. daz wunderlich zu sagen ist. vnter
irem antlitz daz sy selten, ja auch mit laven waszer begund zu
reynigen. erschein solch wunderlich klarhait alz ein zyrd der
vrstend.* Cap. X.
XXIX. 100—102: Ennek felevtte meg jzeneek . . . az nagy
J'okJ'agu nep: *Sy auch sahen dez nehsten tages nach ir abscliidung dy erwirdigen veter vnd hern, der ertzbischof von
agran vnd ein ander bischof. vnd der probst zu ofen. dy sich
dez vber alle masz ser verwunderten, dy prüder vnd sweater
weinten vnd wy daz waz. daz sy zeherten. y doch wurden ire
herzen begoszen mit andechtiger frewd. vnd sprachen wyder
einander, ez ist vns nit not zu weynen dez ewigen küniges
tochter. sunder vns ist yber sye zu freweü. wann wir öffenlichen
sehen, daz sy enpfangen hat daz pfant des ewigen erbteils.**)
0 waz groszer klag waz da. nit allein der priider vnd swestern
*) Vö. a XI. fejezetben: also eruand er . . . daz sy an der samstag
nacht vm den ersten slaff abgegangen waz. Továbbá: quadam die Sabathi
circa p r i m u m somnum expiravit. Frater Michael, MREV. I . pag. 290.
m o r t u a fuit post completorium. S. Olimp. u. o. pag. 221. I n t e r r o g a t u s ,
quot anni sunt, quod m o r t u a est dicta virgo Margaretha, respondit: «Non
recordor ad prsesens, sed habemtu in scriptis et de tempore mortis et de die».
F r . Marcellus, pag. 281.
**) Vö. I t e m dixit: Ista sancta Margaretha . . . quadam die Sabathi
circa p r i m u m somnum expiravit, et tertia feria sequenti venit dominus
Philippus, olim Strigoniensis archieppus et dominus Philippus Vaciensis
episcopus cum eo ad istud monasterium, occasione obitus istius sancte
Margarethe, et introduxi eos ad locum, ubi erat corpus ipsius, . . . et tunc
sorores, que erant circa corpus ipsius, ceperunt ciularc, et dominus archieppus dixit eis: «Non debetis dolere super mortem ipsius, sed potius
gaudere, quia habet Signum resurrectionis», sed u l t i m u m verbum de resurrectione non intellexi. F r . Michael, MREV. I. p. 290. Hogy a m a g y a r
szövegben mutatkozó eltérések a jegyzőkönyvből valók, világosan m u t a t j a
a codex befejező része (Nyelvemléktár, V I I I . k. 86. 1.); bizonyára innen
került a velum fölemeléséről szóló megjegyzés is, melyet a magyartól
egyébként elég messze járó Garinus szintén elmond: Accessit propius et
velum, quod tegebat virginis faciem, elevavit. tantique decoris in eius
facie videns pulcritudinem . . . dixit. Pád. H . 1.
363
26
HORVÁTH
CYRILL.
prediger ordens. ja auch vil ander menschen, dy sich befanden
zursamen vntz auf den tag ir begrebnüsz. dy da geschah durch
dye erwirdigen veter vnd hern den ertzbischof vnd dy andern
Byschoff. jn gegenwürtickait der libsten geystlichen. der mynder
prüder, vnd dez weiszen ordens. der prysterscliaft. pfarrern. vnd
werltlicher lewt. man vnd frawen. der armen vnd der edeln.
vber dy masz ein grosze menig. dye all got lobten vnd danckten
in seiner dinerin. Cap. X.
íme János fráter munkájának a magyar legenda első részére,
a tulajdonképpen való élet- és jellemrajzra való hatása. Látni
való, ez a hatás nemcsak a szövegeknek egyes darabjaiban mutatkozik, hanem abban a ragaszkodásban is, melylyel a magyar
író a forrás I—II., de különösen VII., majd VIII—X. fejezetének rendjéhez igazodik. A tanúvallomások jegyzőkönyvéből egész
sereg kisebb-nagyobb részlet ékelődik János mester szövegébe;
itt-ott megbővül egy-egy mondat több-kevesebb új, részletező
vonással, különösen nevekkel, másutt a részletek sorrendje egészen fölbomlik, ú j alakot ölt: de azért alig marad valami fölhasználatlanul, s az új munkában világosan szembe szöknek a
régi mű keretei. Mindez olyan világos, szinte kézzelfogható,
hogy kétségbe vonni egyáltalában nem lehet.
Hasonló jelenségekkel találkozunk a legendának II. részében.
Érdekes, hogy a magyar mű egészen elhagyja János legendájának első részéből az utolsóelőtti mondatot. Azonban a dolog
egyszerre érthetővé válik, ha megfontoljuk, hogy János fr. e
helyütt Margit temetését Sz. Prisca napjára tette, a mi határozottan tévedés. Hasonlóképp hiába keressük a magyar I. részében János I. részének végső szavait: «vnd da erz.eigten sich zu
hant gotez wunderwerk. dye da gaben aller meniklich zewgnüsz
irs heyligen verdinens in der ewigen selikait»; — ám a II. részben,
a czímzésül szolgáló említett sorok után egyszerre rájok bukkan
a szem a következő megjegyzésben: «Sem meg nem fogyatkozanak az iítenv erevnek myelkevdety. ez zent zvznek halalanak jdeyen. Mely ifteny erevnek myelkevdety. ky jelentyk vala
ez zent zvznek. zent margyt azzonnak erdemet».
Erre következik aMargit halála idejéről feljegyzett négy darab
visio, melyek közül kettőt Banzanusnál is megtalálunk, holott
Garinusnál merőben ismeretlenek s az Acta SS. Boll, tudósai382
JOANNES VEROELLENSIS
É S A MAGYAR M A R G I T - L E G E N DA.
27
nak is csupán Hernando de Castillo nagy munkája által jutottak tudomására. E visiók a következők:
I. 109—110: Mert vgyan azon eyel . . . es ez zent zvzet.
Amen ihs: In der selben nacht irs abscheydens vnd heyligen
Sterbens, waz ein fraw grosz glaubens. in der fern von dem
kloster alz xxvj oder xxx meyl. der ward in dem geyst gezeygt
der abgang der seligen swester S. Margarethen, dez morgens
alz sy aufgestanden waz riiffet sy den hauszhern ein ersamen edeln man. vnd sprach zu ym. weszt ir nicht ob ich ni
gesehen hab frawn Margarethen dez küniges tochter dy closterfrawn. Wist daz sye hewt verschiden ist. wann ich hab sie mit
groszer glori sehen auf faren in den hymeL vnd sye hat mir
gesagt, ir bedürfft ablasz der sünden. Eylet zu irm grab, da
wert ir von got parmherzikeit enpfangen. der edel man verzoch
zu kumen zu dem grab, darnach wolt er wissen dy warhait.
vnd kom geryten zu dem kloster. vnd alz ym dy fraw gesagt
het. also eruand er alle ding geschehen, daz sy an der samstag
nacht vm den ersten slaff abgegangen waz. vnd erst vor seiner
zukiinft begraben, da sagt er den prüdem dy warhait. alz ez
ergangen waz.
II. 111—112: Vala egy J'oror . . . az ev bodog tarfoffagaban: Ein swester dez weissen ordens premonstratenses genant
bey dem münster Sanct Michaels in derselben ynseln Sanct Marie,
vor dem abscheyden der heyligen junkfraw swester Marg. wenig
tag da vor aller nehst. sagt dye vorgenant swester auf iren ayd
vor sanct Dominicus altar vnd sprach. Ich hab gesehen dy heyligen gepererin gotez mit einer groszen schar der heyligen vnd
sunderlich der heyligen junkfraw ein geen in dez gemach da
swester Margredt sich lag. dy komen von himel. vnd ein krön
wunderlicher vnd vnschetzlicher schön vnd hübschhait. dy dy
muter der parmherzikeit in iren henten het. vnd krönet swester
Margarethen damit, vnd daucht mich daz gar kostenlich stygen
bereytet weren. mit gar kostenlichen stapfeln von dem ertreich
vntz in den hymel. vnd gingen mit einander auf in den himel.
von dann sye kumen warn, vnd fürten dy selygen swester Margarethen mit yn zu der gesellschaft aller heiligen, paid nach
dem geeicht in kurzen tagen volget ir heyliger abgang.
III.
112—113:
Vala egy tyztelendev zevz . . . ez latas el
363
28
HORVÁTH
CYRILL.
enezeek: Ein andere junkfraw ersams geslehts ein Reuerin genant Elyzabeth. bey Sanct Anthoni münster. dy weszt S. Margarethen in groszer kranckait. dy sah zu der zeit irs abgangs
einen gar schönen stern ausz dem kloster gen vnd gemachsam
auf steygen in dy lüft. da sy gefragt het dy die da gegenwürtig
warn, waz daz wer. vnd waz daz hedewtet. da antwurten sy ir.
dy sei swester Margarethen dez künges Bele tochter jn der ynseln
Sanct Marie wirt gefwrt in den hymel.
IV. 113—114: Vala egy fráter . . . Ezenkeppen ez latas el
enezeek: Ein prüder prediger ordens mit namen Torna dez Conuents zu Bab. der waz verschiden vor dem abgang S. Margr.
darnach erscheyn er dem prior seins Conuentz vnd sagt ym er
wer in dem fegfwer vnd pat von ym daz gepet der prüder vnd
besunder daz sye ym hilf teten mit mesz lesen, den fragt der
prior vnd sprach, wy stet es vm vnsz frawen swester Margr. dy
waz inner XXtzig tag verschiden. da antwurt er. Sye ist auf
gestigen in einem gülden kleyd vm geben mit mangerley varb.
A csodatörténetek, példák második fejezetének darabjai:
I. 114—116: Vala egy zvz ky vala tamadvan . . . Mert ev
vala lelkeknek jdueffegenek zeretevye. Alleluia: Ez waz ein edele
junkfraw dez selben klosters der swester eine, sy sagt vor den
erwirdigen vettern den Byschofen. dez Bapstez ketzer meister.
dy zu der zeit gegenwürtig warn ym kloster. daz sy zu einer
zeiten in der Collation in dem Conuent mit den andern swestern waz gewesen nach gewonhait vor Complet. [ vnd het betrahtet dy eytelkait der werlt. vnd dy stend der werltlichen mit
groszer begird.]*) vnd het ein lange weil verzogen mit solchen
*) A []-be tett, nagyon is általánosságban vertengő mondatot a
m a g y a r változat részletezőbbel pótolja. Sajnos, Soror Petronellának (ki vala
tnegvened soror . . . es vala ongay peter u r n á k leanya», mint a codex 229.
lapján olvasható) tanúvallomásai nem kerültek napfényre. Azonban, szerencsére, az idevágó helyet igen híven jegyezte fel Garinus (I. cap. 54.),
noha egyebekben aztán eléggé eltér mind Jánostól, mind az ezzel egy
nyomon járó m a g y a r változattól. Garinus szerint «Soror quedain, nomine
petronella, dum adhuc esset novicia, . . . cogitare cepit in corde suo, quales
vestes gereret, et quales in domo patria dimisisset. Gerebat enim vestes
religiosas asperas. et villes. I n p a r e n t u m domo dimiserat preciosas, delicatas et molles. Cogitationes ei varié succedebant, et dicebat in animo
suo si mansissem in seculo, potuissem habere vestimenta discoloria, vestita
402
JOANNES VEROELLENSIS
É S A MAGYAR M A R G I T - L E G E N DA.
29
verpildungen. da aber der Conuent waz auf gestanden, da riiffet
mich swester Margr. zu ir in ein ort. vnd straffet mich mit
groszer gütikeit.*) vnd sagt mir all mein verpildung, da mit ich
mich in der Collation verpyldet het. vnd vermant mich daz ich
mich fürpasz solt hüten vor solchen eyteln vnd vnnützen verpildungen. daz ich mer zeyt nit so schedlich an würd. da schämet
ich mich, vnd pat sy mir zu helfen mit iren gepet.
II. 117—118: Vala egy soror ez clastromban . . . kere zent
margyt azzont: Ez waz ein geystliche swester dez selben kl osters
gleicher weis mit der e gemelten. da dy sasz mit andern swestern ob tysch. da bekümert sy sich mit einer andern swester
von der sy etwaz geleydigt waz. mit groszer vnwirdigkait dez
liertzen gedacht sy wy sye sich gen die andern erbiten wolt.
dy selyg swester S. Margareth nach dem Gracias rüffet sy dy
swester zu ir. vnd fragt sy waz sie ob tysch gedacht hat. vnd
womit sy bekümert wer gewest. da antwurt sye vnd sprach, sye
wer mit der speyz bekümert gewest. da erzelt S. Margreth der
swester all ir verpyldung vnd vermant sy. daz sy ir herz für
paz mit solchen schedlichen gedancken nit zu risze vnd bekümert. vnd ir gewiszen leydigt. Die swester dancket ir gar fleiszig
an rast sölchs fleisz den sy gehabt het vber daz heyl ir sei.
durch dy offenwarung gotez vnd mit groszer demütikait nam sye
solch vermanung auf. in hoffnung. daz sy durch ir gepet fürpaz
getrawet sich zu hüten vor solchen unwirdigen verpyldung wyder
iren nehsten.
III. 118—124: EJ'meeg illyen pelda oluaftatyk: S. Alincha,
MREV. I. pag. 274. Yö. Pray, Vita S. Elisabeth® vidu® etc.
pag. 232—235.
fuissem duplicibus h o r n a m e n i t s . . . distabat ab ea p l u r i m u m , nee eam
quoquo modo videre poterat saneta virgo . . . Recedentibus ergo sororibus
de refectorio, per sanctum edocta spiritum accessit ad noviciam et tenuit
m a n u m eius ac ridendo dulciter dixit illi. 0 petronella carissima es iam
nimis pulchra vestimentis et hornamentis m u n d a n i s ? »
*) A m a g y a r b a n közbeszúrva: «mondván. I m m á r hyzem jgen zeep
vagy, avagy jgen zeepnek láttától az zeep ruhakban». Yö. Item dixit, quod
quadam die, dum esset in collatione ante completorium, ipsa virgo Margaretha vacant ad se sororein Petronillam, et secreto dixit e i : «Num quid
apparuisti
m u l t u m pulchra in istis vestibus et ornamentis mundanis, de
quibus cogitabas?» S. Margaretha, MREV. I . pag. 191.
363
30
HORVÁTH
CYRILL.
IV. 125—126: Vala egy foror kynek vala neue
Candida...
korfaganak okaert: S. Candida, MEEV. I. pag. 261—262.
V. 127—129: az 1268-iki áradás: Fr. Marcellus, S. Olimpiádé» vallomásai alapján. MEEV. I. pag. 280—281., 223., 192.,
196., 243. Vö. Nyelvőr, 1906. 463- 4.
VI. 129—131: Efmeeg vala egy foror . . . meeg ez velagban elven. Amen, ihs maria: Ein ander swester dez selben klosters sieht swerlich. also daz sy nichtz enpfand daz ir ein hoffnung w der gesunthait. zu der fügt sich sant Margareth vnd
het grosz mitleyden vber sye. Alz sy vol parmherzikait waz vber
dy sichen vnd allen mit leydend. nam sye der sichen war. vnd
tet ir etwaz artzney alz sy denn gehört het. vnd meint die sich
solt sich davon peszern oder gesünt werden, da ward dy krank
swester also sich, daz ir daz gesprech verlog vnd kam von ir
Vernunft, darvm ward dye selig swester S. Marg. ser betrübt,
vnd vorcht daz sy nicht sacli wer dez todz diser swester. da
mit sy gemeynt het irn gesunt. doch pracht sy ir dy tapfel mit
dem heiligtum von dem heyligen holtz dez krewtz ihu xpi. daz
sy allweg tag vnd nacht vor iren äugen gewon waz zu haben,
vor dem pett sy mit auszgespanten armen, vnd zusammen gefügten henten. mit heyszen zehern. mit tyffen sewftzen auf in
den hymel. vnd mit gantzem getrawen pett sy also. Her ihu
xpiste. ist mein dinst in keiner weis genem vor den äugen deiner
maiestat. wy daz ist daz ich dein vnwirdige dirn pin. jdoch pit
ich dich daz du in mir tust dein parmherzikait. daz dise krancke
deine dinerin vm dein vberflüszige gütikait enpfahe ir vorige
gesunthait. paid da sye daz gepet also getan het ward dy sich
gesunt.
VII. 132—134: A kútbaesett leány megmenekülése. —
A magyar változat e részben egészen mellőzi Jánosnak kivonatos szövegét s helyette a leány, Agnes, és S. Olimpiades vallomásából (MEEV. I. pag. 229. és 222.) állítja össze elbeszélését. V. ö. Nyelvőr, 1906. 464.
VIII. 134—136: Vala egy fráter . . . byzonfagot
tevn:
Prüder bans conuersus ausz der nacion. ein getrewer vnd andechtiger man. der het dy febre3 allweg an dem virten tag. von
g. Dominicus fats vutz zu lichtmesz. vnd all ertzt hetten ym
386
JOANNES VEROELLENSIS
É S A MAGYAR M A R G I T - L E G E N DA.
31
abgesagt daz leben. 1 ) der kom an dez gescheit venster dez klosters vnd rüffet swester Margareth. alz ob er etwaz potschaft
het zu ir. Da kom sy eylend. da sprach der prüder zu ir. Swester
Margar. deyn geystlicher vater. prüder marcialis prior prouincial
hat mich gesant zu dir. daz du got für mich pitest. vnd mich
erledigest von dem tod der mir nahen ist. Sanct Margar. betrachtet sich vber dy red. darnach sprach sy zu dem prüder.
Vnsz her iclius xpus. der da vertreybt dy kranckait vnd verleyhet gesunthait. aber ich als vil ich mag. wil ich tun. daz
mir von meinem geystlichen vater gepoten ist. doch pit du für
dich selbs andechtiklichen. 2 ) Zehant kom sy eylend in ir kemerlein an dy stat irs gepetz. 3 ) vnd der daz fyher het. daz yn
solt haben dez tagez gepeinigt verlisz in gantz vnd ward gesunt
durch daz gepet S. Margarethen. Da loht er got mit groszen
frewden. Daz zeychen ist geschehen in gegenwürtikait vil prüder.
IX. 137—138: Efmeeg jllyen choda tetel . . . es zvz zent
margyt azzont: Eines tages in denselben Zeiten kom der prouincial mit etlichen p r ü d e m dar. vnd ging in daz kloster. daz
er wolt heym suchen dy krancken swester. da hysz er swester
Margar. mit ir meisterin vnd etlich ander swester myt ym gen.
da vand er vier swestern nouitzen arbeyten an dem fyber daz
sy swerlich gequelt wurden, da paten dy krancken den prouincial. daz er die swester S. Margr. hisz daz sye got für sy
pet. daz sy durch ir verdinen gesunt würden, da sprach er S.
Marg. waz ist daz fraw swester Margar. daz dein swester so
schwerlich gequelt vnd gepeinigt werden, wo ist dein mitleyden.
*) A m a g y a r b a n közbeszúrva: «Mykoron azért az jdevbely prouincialis . . . meg gyogehtanaya j m a d f a g a mya». Vö. «Fr. Joannes conuersus,
qui fűit socius meus . . . et cum indigerem eius soeietate ex eo, quod
debebam me transferre ad visitandum loca remota, misi dictum f r a t r e m
ad ipsam beatam Margaretham, mandando sibi per eumdem fratrem in
h®c verba». Fr. Marcellus, MREV. I. pag. 280.
A m a g y a r b a n beszúrva: efmeeg monda zent m a r g y t . . . Ma vagyon hydeeg lelev n a p o m : et illa respondit: «Quando erit dies abscessionis
(Garinusnál: accessionis) t u e ? » et ipse dixit: »Hodie». Fr. Marcellus,
MREV. I. 280.
3
) «hog ky vagyon az kar kevzevt es az kevfalkevzet. az az kyt
m a f t a n hyvonk zent m a r g y t ázzon helyenek». Valószínűleg a compilator
vagy a másoló megjegyzése.
363
32
HORVÁTH
CYRILL.
Gee paid eylend vnd pit für sy. daz in der her geh gesunthait.
Sanct Margar. alz sie vol schäm waz smyrte vnd sprach nichtz.
da der prouincial mit den p r ü d e m ausz waz. gab sy sich in ir
kemerlein alz von gepot. vnd wolt ir gehorsam volpringen. dez
morgens durch daz gépet Sanct Margar. verlisz daz fyver dye
swestern vnd wurden gantz gesunt.
Németben, magyarban ezzel a csodával zárul a miraculumoknak második szakasza. Nyomon következik a harmadik rész:
Jánosnál a XIII. fejezet: ama csodás események sorozata, melyek immár a királyi szűz halála után, részint koporsójánál,
részint legalább az ő «érdeme mya» történtek.
I. 139—142: Zent margyt azzonnak halala vtan egy eztendevuel . . . erdeme mya az koporfonal:
Daz got auch wunderzeichen durch sye hat gewürcket nach irem abgang bey jarst
fryst vnd fünf monat. woll wir etliche hy beschreyben got zu
lob.*) Anno domini M. CC. lxxij. am dreytzehenden tag dez monez
junii. am eritag nach dem achten tag dez pfingstags. nach der
dritten stund dez tagz. waz ein zymer man virtzig jar alt. genant Benedictas von einem dorf genant Dan. Bystum waszen.
der waz drei gantze jar krank, also daz ym dy kny zu der prust.
dy waden der pein von dem zusammen zihen der ädern anhaften den hüllten, daz er der füsz keynen prauchen mocht.
vnd stet am rück lygen must, da der hört daz Sanct Margareta abgangen waz. da kom er mit hylf seiner frewnt zu dem
grab S. Margar. vnd sprach. Ist daz ich daz grab der dinerin
gotz berür. so hoff ich. ich werd gesunt von den sichtagen vnd
erlöset von dem leyden. Da sprach sein muter zweyfelend. Alz
dein vater da der gestarb ist wyder auf gestanden, also wirstu
auch gesunt. Der sich man lisz nit ab. zu letzt fürten sy yn
zu dem grab sanct Margr. da verjahe er mit solchen worten.
vnd pett also. Ich glaub meine fraw junkfr. sanct Margr. du
*) A m a g y a r itt beszúrja: «Elevzer ezenkeppen». E két szóval
Fraknói szerint (MREV. I. pag. OVIII.) az író azt akarta mondani, hogy
a nyomban következő csoda a Margit sírjánál történtek közül időrendben
a legelső volt. F r a k n ó i kimutatja, hogy az 1272. junius 13-iki eset nem
lehetett ilyen. J á n o s fr. nem is állít róla semmi effélét, s a m a g y a r változat szintén csupán azért szúrhatta eléje az «elevzer»-t, mivel az esetet
forrásában az első helyen találta.
402
J O A N N E S V E R C E L L E N S I S É S A MAGYAR
MARGIT-LEGENDA.
33
tocliter meines hern dez küniges Bela. daz dű von kinthait
vnserm hern jhu xpo mit versmehen deiner eltern vnd der
werlt . . . in tyffer demutikait gedinet hast, vnd zu solchen
verdinen kumen pist. daz du mich von dem gröszten leyden.
vnd smertzlicher peinigung maht erlösen ob du wilst. vnd darvmb pit ich dich mit vollem gelawben vnd begirlicher andacht.
daz du geruchest mich gesund zu machen. Also lag er bey dem
grab vnd wartet gotez gnaden ein ganze wochen. da dy wochen
nu vergangen waz. vnter der hohen mesz. dy gesungen ward
auf dem hohen alter vor dem Sanct Margr. begraben waz. empfing er gantze gesuntheit durch ir verdinen. vnd stand auf
an aller menschen hylf. vnd mit auszgepreyten armen, legt er
sich auf daz grab vnd danckt got vnd Sanct Margr. der gnaden,
darnach ging er frölich heym in sein hawsz. kürtzlich darnach
mit seinen nachgepawrn besucht er aber daz grab der seligen
junkfr. S. Margr. da daz erhal in dem land, da komen vil der
krancken. vnd der behaften mit dem tewfel zu irem grab vnd
rüiften sy an mit getrawen. dy wurden all gesunt vnd erlediget
von dem veint vnd gingen wider heym vnd lobten got.
II. 141—143: Fala nemely frater . . . Ezenkeppeti
elmene:
Ein prüder dez spitals ein ersamer man gutez gezewgnüsz bey
allen lewten. andechtig waz er zu got vnd den heyligen. der
hisz albert, der het daz vir teglich fyver. vnd led grosze angst
vnd smerzen da von der enpfalh sich ganz Sanct Margarethen
mit andechtigem gepet. vnd mit vergiszung vil zeher. da er
volbracht sein gebet, alz paid ward er gesunt. vnd stand auf
von dem pett der kranckait. vnd kom zu dem grab sanct Margarethen. vnd danckt got alz wol zam. vnd sagt den prüdern
vnd swestern dez ordens. vnd aller mencklich got zu eren. daz
ym got dy genad getan het vm daz verdinen der heyligen junkfrawn Sanct Margarethen.
III. 144—-145 : Vala egy lean . . . telyeffeggel meg gyogyvla:
In den selben zeyten nach dem fest S. francisci am andern
oder am dritten tag. da kam ein zwelf ierig töchterlein eins
hawszvater genant pincka. ausz dem pistum zu agran zu dem
grab S. Margr. vm gnad der gesunthait zu erwerben, der waz
ir lincke hant lam von kinthait auf. vnd wider seyts gekeret zu
den achseln. vnd dürr, daz sy nichtz den hawt vnd beyn daran
A K A D . É B T . A N Y E L V - ÉS S Z É P T D D . K Ö R É B Ő L . X X . K Ő T . 8 . BZ.
3
34
HORVÁTH
CYRILL.
het. dy süchte etlich tag heym das grab S. Margr. vnd zu letzt
an einem tag. vnter der hohen mesz. da gelesen ward das ewangelium. jn gegenwiirtikait einer groszen menig volks. ward daz
dirnlein gantz gesund, also daz sy mit der hant tet waz sy
wolt. vnd in den tagen da sy also da waz. wuchs ir das fleysch
vber daz gepeyn. da zeygt sy die hant aller mencklich got zu
lob vnd ere vnd danckt der durch dy daz zeichen an ir gesehen waz.
IV. 145—148: Vala nemely zvz apaccha . . . es hala adaJ'okban: Ein edele geystliche junkfr. künkliches stammes*) da
dy hört solch zeyehen dy got tet durch daz verdinen S. Margr.
an den siclien. da wyder rett sy die vnd wolt die nit gelawben.
zu der zeyt geschah daz ein fraw iemerlich begryffen ward an
der gycht. also das sie irs gantzen leichnams keyn geprawehen
het. denn der hent vnd dez hawbtz. mit den kroch sy ellendiklich. vnd dente also nach ir den leichnam. ausz der kyrehen
ward sie getragen auf einem seszel. da daz dy vor genant junkfr.
ersach durch daz venster. wolt sy gewar werden dez vermögen
vnd verdinen der wirdigen junkfr. S. Margr. vnd daz sy auch
ires zweifeis loz würd. sprach sy wyder sich selbs. Swester Margr.
mach dy armen iamerigen frawen dy ich sehe gesunt. daz sy
darnach got danck lob vnd ere sag. vnd daz ich ganzen glauben
gewinn zu deiner heylickait. Alz paid bey einer halber or in
angesicht der dy disz nit gelawbt.**) gewan dy sich so vil gesunts daz sy mocht kumen zu dem grab, vnd got von herzen
vnd sei vm solche zeyehen. Nach kürtzen tagen kom der pfarrer
mit dem volk mit den crewtzen. vnd gaben zewgnüsz der langen
kranckait. dy got durch daz verdinen sanct Margr. also in ge-
*) A magyarban beszúrva: «ev vala bela . . . vala neue margyt.»
Vö. soror Margaretha, filia domine Anne, S. Elisabeth, MREV. I. p. 187.
S. Margaretha, p. 193. S. Stephana, pag. 211. S. Frosia, p. 227. S. Catliarina, p. 255. A «bela kyralnak huganak» valószínűleg önkényes toldás
Soror Margit, a kiről a jk. pag. 181. azt állítja, liogy «filia domine Anne,
sororis coniugis regis Stephani», valószínűleg IV. Béla Anna nevű leányán a k volt gyermeke. Vö. Fraknói, MREV. I. pag. ?!XXI. Knauz, Magyar
Sión, 1868. pag. 482.
**) «es nagy (okalTag volna az zent egyhazban. es kevnyerevlnenek
ez neu olyas betegen».
402
JOANNES VERCELLENSIS
É S A MAGYAR M A R G I T - L E G E N D A .
35
sunthait gewandelt het. vnd danckten got. vnd dy. dy vor nit
glauben wolt. der war benumen aller vnglawb. vnd ward gevestendt in der andacht zu S. Margar.
V. 148—9: Efmeeg vala egy j f f y v . . . vevn tevkelletevs
ege/feget: Ein junger genant petrus. ein sun eins mans der war
genant Banck in dem spital S. Elspethen vnter perg. der genant ist 8anct Gerardi. darvm daz der selb lib heylig vor zeygte
von den vngern zu den zeiten. da sy noch heyden waren, mit
steynen getött ward vm gotz willen, der ebgenant jüngling waz
lang zu pett gelegen, der hört daz dy krancken bey dem grab
S. "Margr. gesunt wurden dy daz heym suchten. Da liez er sich
auch da hin bringen, vnd strecket sich da vbermacbt auf daz
grab, vnd riiffet mit glauben vnd getrawen zu got. vnd pat in
daz er yn gesunt macht durch daz verdinen S. Margr. zehant
ward er gantz gesunt. da dancket er got vnd S. Margr. mit
andacht.
VI. 149—151 : Vala nemely vak hazy atya . . . gyogehtafnak jo teteleet: Ein hawszvater da selbs in der gegent in dem
dorlf Bissenen. der waz langzeit plint. der hört vil von der hilf
dy S. Margr. tet den sichen prechlichen menschen, der lisz
sich auch füren zu dem grab S. Margarethen, aber auf dy zeit
ward er nit erhört, da kam er wider heym in sein hawsz betrübt. zu einen zeyten sasz er nach seiner gewonhait zu dem
ofen. vnd rüffet zu ym sein liawsfraw vnd seine kinder, vnd
sprach mit tyffen sewfzen. 0 selige mein fraw Sanct Margar.
durch dein verdinen ser vil geprechenlicher menschen zu gesund
kumen. vnd ich allein vm meiner siind willen bin plint wider
vm gefürt in mein hawsz. Und hysz dy hawszfrawn daz venster
daz im heiz bey im waz auf tun vm einer erkülung willen, an
der selben stund in angesiclit seiner hawsfrawn vnd seiner kinder
ward ym daz gesicht wvder gegeben. Zehant beriiffet er sein
frewnt vnd nachgebawern. vnd den pfarrer. vnd sagt yn daz
wunder, daz got mit ym getan het. vnd dancket got vnd dem
verdinen S. Marg. vnd sy frewten sich alle mit einander, vnd
darnach kürtzlich ging er wyder zu dem grab mit wahs lichten,
alz er gelübt het. vnd verkündet daz zeichen aller menklich
got zu lob vnd ere.
VII. 151: Efmeeg vala nemely . . . ez zegen vak lean:
391
3*
Ein
36
HORVÁTH
CYRILL.
wirtige waz in der benanten gegent bissenen. genant nesta in
einem closter der selben gegent. dy waz gantz plint fünf gantze
jar. Dye liaz sich füren zu dem grab S. Margr. jn angesicht
der prüder, vnd der dy dar gewallet betten, ward sy gesehend,
vnd lobet got vnd S. Margr. mit frewden.
VIII. 151 — 1 5 2 : Vala nemely penitencia tarto . . . nagy
evrevmmd:
Ein rewerin mit namen Elyza dewtsch landes dy
waz acht jar plint. dy ward gefürt zu dem grab S. Margr. vnd
verhauet da etlicli tag. vnd am nechsten tag nach der bymelfart vnser frawen ward sie wyder gesehend, da lobt vnd dancket
sy got vnd S. Margr. vnd macht offenwar aller mencklich daz
zeichen, daz got vm daz verdinen Sanct Margar. mit ir het getan. (Garinusnál és a tanúvallomások fenmaradt részeiben ismeretlen miraculum.)
IX. 152—153: Vala nemely zabo . . . dycherueen az vr
iftent: Ein iunger sneyder in der stat wazen mit namen benedictus genant, der waz ein gantz jar vnd darvber waszersüchtig.
daz ym nymant des lebens vertröstet, der empfalhe sich mit
ganzer andacht S. Margarethen, daz leben daz ym aller mencklich het abgesagt, ja auch dy ertzt. daz ward ym mit gesunt
erlangert. durch daz verdinen. S. Margr. dy er andech^iklichen
het angerüffen. vnd an Sanct Cosmas vnd Damianus tag voider menig allez volkz offenbart er solch gnad dy ym geschehen
waz. (Garinusnál
és a vallomások fenmaradt részeiben ismeretlen
miraculum.)
X. 153—155: Vala egy ember, kynek vala nevev marton ...
byzonfagot tevnek ez chodarol: Ein man Mertein genant der het
den hin vallenden sichtagen langzeit. vnd waz vast vngeschaffen
worden, vnd waz nu von der Vernunft kumen. daz er must gehalten werden an einer kethen. wann so er mocht ledig werden,
so leidiget er. vnd waz nymant vor ym sicher. Den gelobten
sein frewnt zu dem grab S. Margr. zu bringen, wer daz ym got
durch ir verdinen gesunt macht, wy wol sye vast ferten zu dem
kloster heten zu kumen. paid nach der gelubnüsz alz bey einer
halben stund, hub der sich an vnd sprach. Ich bin gesunt. last
mich frey. Sy glaubten ym nit alz paid, vnd hylten yn dennoch
alz bey einer stund. Darnach laszen sy yn ledig, da waz er gantz
gesunt vnd vernünftig, vnd ging wo er wolt. Da kyrchferten sve
392
JOANNES VERCELLENSIS
É S A MAGYAR
MARGIT-LEGENDA.
37
zu S. Margr. grab, vnd gaben da zewgnüsz aller menklichen
von dem zeichen, daz got von seinen gnaden vm daz verdinen
S. Margr. getan het. (Garinusnál és a vallomások fenmaradt részében ismeretlen
miraculum.)
XI. 155: Az cheley janos . . . eleue mutatak
byzonfagval:
Ein ritter mit namen Johannes, ausz dem dorff cliele dez Bistums zu dem fünfkyrchen neben der tunaw. der het ein hauszfraw dy waz vnuernünftig. also daz sy geurteilt ward, sye wer
beseszen mit dem bösen veint. darvm sy auch gepunden gehalten
ward, nu vm gesunthait willen der frawen gelobten nit allein
dy frewnt. sunder auch dy nachgepawern. zu kyrchferten zu
dem grab. S. Margr. wer daz ir gesunthait wiird verlihen. vnd
erlediget von dem veint. da ward sy zehant erlediget vnd ge8unt. vnd sy volbrachten zuhant ir geliibniisz vnd dankten got.
vnd der seligen S. Margr. mit groszen fleisz. (Garinusnál
és a
vallomásokban ismeretlen
miraculum.)
XII. 156: E/meg vala nemely azzonyallat . . . lattak es hallottak : Dez gleichen waz ein ersamer man genant Oposz. der
het ein frawen dy waz als vnsinnig. daz sy must eingesloszen
gehalten werden, der man vnd dye frewnt gelobten zu geen zu
dem grab S. Margr. daz ir jr Vernunft wyder würd. alz paid
ward sye wyder vm gantz gesunt vnd vernünftig, vnd sye volbrachten daz sy gelobt hetten. vnd sagten daz zeichen vil menschen vm pesserung mit groszer dancksagung got vnd S. Margr.
(Garinusnál
és a vallomások ránk maradt részeiben ismeretlen
miraculum.)
XIII. 157—161: Vala nemely tyztelendev . . . ez meg holt
gyermeknek fel tamadafarol: Ein ersamer man waz vom warmen
pad pey ofen genant Boch aus dem Bistum da selbst, der asz
eine3 tages zu vesperzeit in seinem keler. mit seiner hawszfraw
vnd bawszgesind. vnd vnter dez slyf sein sun beseitz in dem
keler. der waz genant Benedictus. da begund ein grosz teyl gemewers dez kelers vber yn zu Valien. Also daz vater vnd muter
vnd daz gesind ausz wychen vm vorclit des nyderuallens. daz
kint veruil. Da wurden dy eitern gar ser betrübt, vnd klagten
daz kint mit leyd. also daz dy nachgebawern grosz mitleyden
mit yn beten. Darnach gruben sye zu dem kint vnd wurffen
daz ertdrich hin dan. Da funden sy daz kint daz ez grewlich
393
38
HORVÁTH
CYRILL.
zu müschet war. also kein gantz gelyd waz an ym. vnd daz
zünglein waz ym vor dem mund zerpiszen mit den zennen. vnd
rot gantz plutig. Da nu vater vnd muter daz kint in dem hausz
bey yn sahen so trewerlich gestalt. da rüfften sy an dy parmhertzikait gotez. vnd dy heyligen junkfr. Margar. wir piten dich
durch dein verdinen. erweck vnsern einigen sun. vnsern seien
vnd leyben einigen trost. wir wiszen daz du durch dein verdinen vns macht parmhertzikait tun. Daz gepet teten auch dy
frewnt. da daz metten ampt volbraclit waz der sweater in der
ynseln S. Margr. da lisz der vater daz kint da heym. vnd kom
er mit kerzen lichten vnd mit oppfer gelauffen zu dem grab
S. Marg. vnd tet da sein gepet zu got vnd zu der gotez gepererin mit heyszen zehern. vnd dy leych vnd dy sei enpfalh er
S. Margr. mit gepet. Da er nu wyder heym ging, alz dy sunn
nu auf ging, da komen gelauffen sein frewnt. dy sagten ym.
daz daz kint wer wyder lebendig worden, da daz der vater gehört het. vnd daz kint lebendig vnd gesunt sach. da nam er ez
an seinen arm. vnd aller hawszgesind vnd dy nachgepawern
mit im. vnd prachten daz kint zu Sanct Margar. grab. Darnach
pracht er ez dem probst vnd Caplan zu Ofen vnd zweyen Byschofen vnd einem abbt cistercienser orden den ketzermeystern
des Baptes. vnd offent yn dy erstickung dez kindez. vnd wy ym
gesehen waz durch daz gepet vnd verdinen der h. junkfr. S.
Margar.*)
XIV. 161—164: Vala egy ember peften . . . meg mutatak
az gyermevkevt: In dem Bistum zu Wazen het ein muter ir kint
daz waz IX moned alt bey ir in dem pett. vnd von swerer arbeit vnd müden erdrücket sy daz kint also slaffend. da sy erwachet. da vand sye ez tot. da ward sy vol leydens vnd klagt
vnd weinet daz vbel. daz ir widerfaren waz. alz ein töterin irs
eygen plutz. der vater hysz nycolaus gar betrübten mit der muter
rüfften S. Margar. an. mit groszer andacht. ob daz kint wyder
*) A vallomások jegyzőkönyvéből az esetre vonatkozólag csupán
töredékek ismeretesek. Vö. MREV. I. pag. 375—8., 380—383. A «példa»
u t á n következő megjegyzés pedig, hogy a gyermek feltámasztása »meg
vagyon faragván az zent m a r g y t azzonnak koporfoyan. kyt faragtanak
feyer m a r u a n kevbevl», nyilván a m a g y a r író vagy másoló
figyelmeztetése.
402
JOANNES VERCELLENSIS
É S A MAGYAR M A R G I T - L E G E N D A .
39
lebendig würd. sy wolten ez Sanct Margr. kloster geben daz ez
got dinet sein lebtag. Nach der gelübnüsz h u b daz kindlein an
wyder zu erwarmen, daz vor erkaltet vnd erstarret waz. vnd dy
sei kom wyder in den leichnam vnd tet seine auglein auf. vnd
sah dy muter weinend an. Dy muter mit unsprechlichen frewden nam daz kint in ir arm dez weinen vnd klagen waz wyder
gewendet in frewd. vnd sewget ez. vnd paid da dy sunn newer
ward her gen. pracht sy ez zu S. Margr. grab, vnd dancket got
vnd S. Margr. der groszen gnaden. Darnach in dem andern jar
volbrachte sy ir geliibde. vnd oppferte ez got zu dinen in gegenwürtikait der kertzermeister des Baptes. (Garinusnál
és a vallomások ránk maradt részeiben ismeretlen
miraculum.)
XV. 165—168: Vala nemely jegbely . . . margyt azzonnak
erdemerevl: Ein fraw genant Elyzabeth waz vertrewet einem
man der hisz Thoma. dy vm langes verzinen der hochzeit vngeduldig ward, zu letzt ward sy beseszen mit dem teiifel und
lyf grawlich hvn vnd her. Nu lif sy irn vater an. nu ir muter.
nu ir prüder, vnd leydiget sye. itzunt mit piszen. itzunt mit
steyn werffen. vnd mit grewlichen slahen. dy ving man vnd legt
sy an ein ketchen. vnd e sy beseszen waz da kont sy kein
sprach denn vngerysch. aber da sy beseszen waz. da kund sy
dewtsch. windisch vnd ander mangerley sprach, da rett sye. an
den dritten tag ir besitzung ward sy gepunden pracht zu dem
grab S. Margr. da war künig Stephan gegenwürtig. vnd dy gráfén. vnd nahent allez sein hofgesind. vnd ir vater vnd muter.
vnd andere ein grosze menig. dy mitleyden mit der beseszenen
heten, vnd sich wunderten vber dy mangerley sprach dy sy rett.
Da rütften sy mit andacht S. Margr. an. daz sy ir zu hylf körn,
vnd vm got erwürb daz sy erlediget würd von den pösen geysten. Alz paid erscheyn dy parmhertzikait gotez. vnd an dem
tag der werden junkfr. S. prisca am den S. Margr. nach ir verschidung begraben ward, ward dy beseszen erlöst, vnd ward
gantz gesunt. vnd kom zu ganzer Vernunft, vnd verloz aller
zungen sprach, an allein dy vngerischen. waz frewd lob vnd
ere vnd dancksamkait got. vnd sanct Margar. erpoten ward, daz
ist allen zungen vnmüglich zu sprechen.
XVI. 168—171: Vala egy tyztelendev ember . . . hognem
mynt elezteb: Ein ersamer man der hisz sponsa. der hevmsucht
395
40
HORVÁTH
CYRILL.
oft daz grab S. Marg. zu einen zeyten sprach er zu seinen gesellen. wir wollen geen zu S. Margr. vnd sy griiszen. Daz hörten
etlich geystlich lewt. dy wydersprachen daz. Nach zweven tagen
sprach er aber zu seinen frewnten. Ge wir yn dy ynseln sanct
Marie vnser frawen dvrch spazirens willen, vnd het nu der vord e m andechtigen meinung vergeszen. Da sie nu an vingen zu
schympfen. da ward ym sein rechte hant mit sweren smertzen
vm geben. E denn sy vber dy tunaw geschvften. vnd der smertz
mert sich, vnd ging ym auf vntz zu der achseln. vnd wurd im
der arm dürr, vnd er starret, daz er in nit bewegen moht. Alz
paid er mercket dise straff, da eylet er zu dem grab, vnd pat
gnad vnd parmhertzikait vnd daz ym sein gesunthait wyder
würd geben. Aber er ward nit erhört, darvm wann sein zweyfel
het er noch nit hin gelegt mit rew vnd er kantnüsz sein selbs.
da ward er aller erst recht rewen vnd hub an S. Margr. von
herzen an zu rüffen. vnd mit groszer andacht sprach er also.
0 du selige S. Margr. du andechtige gotez dinerin. mangerley
sichen kumen ausz den gegenten dez künikreychs her zu dir.
dy gen mit frewden wyder vm heym. nu pin ich gesunter ausz
meinem hawsz ausz gangen. Sych vm meins vnglaubens willen,
ge ich wyder vm heym. also krancker. mit smelie mein selbs.
vnterweylen wenn yn der smertz peinigt, so begosz er daz grab
vberflüsziklich mit zehern. mit groszer rew vnd pat stetiklich
vm gesunthait. vnd also durch merung seiner begird, nehet ym
auch dy ertzney. wann e sich dy vesper endet, empfand er gotez
parmhertzikait. vnd S. Margr. verdinen. vnd ward volkumenlich
gesunt. Da lobt vnd dancket er got vnd S. Margr. vnd offenwart
daz allen menschen, vnd strafet künlicli alle dy wyder ir heylickait
waren vnd heimsucht ir grab mit andacht darnach manig mal.*)
*) Eddig a m a g y a r és a német változat sorrendheli egyezése. Az ezután
következő miraculumok sorrendi viszonyát a következő sorszámok jelzik:
m a g y a r : 17. = n é m e t : 24.
m a g y a r : 24. = n é m e t : —
»
18. =
»
20.
»
25. =
»
25.
»
19. =
»
17.
»
26. =
»
—
»
20. =
»
18.
»
27. »
28.
»
21. =
»
19.
»
28. =
»
29.
»
22. =
»
21.
»
29. =
»
27.
»
23. =
»
23»
30., 3 1 . = »
Viszont a német változat miraculumai közül a 22., 26. és 30. számú
ismeretlen a magyarban.
402
JOANNES VEROELLENSIS
É S A MAGYAR M A R G I T - L E G E N DA.
41
XVII. 171—172: Efmeeg vala egy marton nevev
ember...
az papa kevuety elevt byzonfaggal: Ein man hysz Mertein ausz
wynden des Bistums zu den fünf kyrchen. der sieht langzeit
vnd ward ein stumm, vnd lam an henten vnd an füszen. da
der hört von den zeichen dy S. Margr. tet. da eylet er zu irem
grab in getrawen der parmhertzikait gotez vnd S. Margr. grosz
verdinen mit begleitung seiner eitern vnd frewnt. da er nu bey
dem grab waz. vnd got vnd S. Margr. het angerüffet. vnd daz
gepet volbracht waz. da ward er gantz gesunt. Daz bekant er
vor den poten dez Bapstes öffenlich. vnd lobt got vnd S. Margr.
(Gar. és a vallomások ránk maradt részében ismeretlen
miraculum.)
XVIII. 172—173: Vala nemely penitencia tartó . . . vevn
tevkelletevs egeffegevt: Ein rewerin in der stat agran. ein erwerge
matron 1 ) leyd drey jar den flusz dez plutz mit swerem we dez
hawbts. 2 ) da dy gehört het von den zeichen dy S. Margr. tet.
da für sy da hin zu dem grab, wann vor swerer kranckait mocht
sye nit dar geen. 3 ) vnd alz paid sy an rürt den weyel S. Margr.
da ward sy gesunt. also daz sy darnach in zweyen jarn der
kranckait nit mer enpfand.
XIX. 173—175: Vala nemely nemes ember . . . mynd halalayg hyrdetny:
Ein edel man mit namen petrit von dem gesiecht kata dez Bistums zu watzen. der het vil swer kranckait.
Er waz nahet gantz zu prochen an seinen glydern. vnd zu letzt
ward er gantz gychtig an seiner rechten seyten. daz er sich an
hilf weder wenten noch keren mocht. der het grose andaclit
vnd glauben zu der liylf S. Margr. vnd rüfft sy also ligend mit
innickait oft vnd vil an mit vergiszung der zeher. vnd er von
') A mag3 r arban beszúrva: «es ev vala arany fono». A vallomások
m e g m a r a d t részeiben (vö. MREV. I. 361—2., 371—2., 374.) nem fordul
elő. Garinus (Pád. I I . 60.) szintén nem tud róla.
s
) A magyarban közboszúrva: «mykoron mynden ev jozaga el kevltven fekenneyek». Vö. Elisabeth begina vallomásában: «Exibat sanguis de
corpore suo, et non poterat surgere de lecto». MREV. I. p. 371. A többiről mind Gar., mind az ismert jegyzőkönyvi részletek hallgatnak.
3
) A magyarban közbeszúrva: «Mykoron meeg az vton june erze
ev magat meg kevnyebevdny». Vö. Miza vallomásában: et postea quando
aseendi c u r r u m , occasione veniendi ad sepulcrum eius, incontinenti liberata fui. MREV. I. p. 362.
363
42
HORVÁTH
CYRILL.
seiner kranckeit wegen weder mit wagen noch mit sliten zu
irem grab ltumen moht. da er nu also lag vnd enzündet waz
in ir begird, erscheyn sy ym mit andern zweien ersamen personen dy ir nach Voigten, vnd berürt den sichen. vnd sünderlich an der gychtigen stat. vnd sprach. In dem namen vnsers
hern ihu xpi nach deinem glauben enpfah dein gesuntheit. alz
du begert hast, vnd verswant an der stat. Da er nu erwachte,
vnd sich gesunt enpfand. da stand er eylend auf ausz seinem
pett. vnd kom zu S. Margr. grab mit andern edeln mannen,
vnd dancket da got vnd der heyligen junkfr. 8. Marg. seiner
wolteterin. vnd rüffet daz zeichen ausz aller meniklich. vnd hört
nit auf all sein lebtag daz ausz zu predigen vnd zu weytern.
(Garinusnál és a jkv. megmaradt részeiben ismeretlen miraculum.)
XX. 175—6: Vala egy gyermek . . . nagy enekleffel:
Ein
kint genant joan ein sun
dez zymermann in der vorstat vnterm perg zu Ofen, het ein gantz jar den sweren hinuallenden sichtagen, vnd het vil meyl vnter seim antliitz gewunnen. dy elterngelobten daz kint zu S. Margr. grab, vnd vnter
wegen alz sy da hyn gingen ir gelübd zu Volbringen, ward ez
gantz gesunt. da danckten sy got vnd S. Margr. der gnade.
(Gar. és a jkv. m. r. ismeretlen
miraculum.J
XXI. 176: Efmeeg nemely i f f y v . . . legottan meg gyogyvla:
Ein erwerger man genant Symon dez bistums zu agran der het
ein jungen sun der hysz andreas. der het vir jar den hohen
sichtagen, alz swerlich daz er yn dez tagz zu vir malen peinigt,
daz er den zusehern bedaucht tot sein. Den gelobten vater vnd
muter zu S. Margr. grab, zu hant da sy newer mit ym zu dem
grab komen vnd er den weyel S. Margr. berürt da ward er gesunt. vnd erscheyn für pasz nichtz mer an dem jüngling solcher ding kranckait. Da dancket vater vnd muter got vnd S.
Margr. mit groszer andacht. (Gar. és a jkv. m. r. ismeretlen
miraculum.)
XXII. 176: Efmeeg nemely myklos . . . fogadaj'at betellyefJ'eyte: In dem dorf der heiligen driualtikait. waz ein man mit
namen nycklaz. der het dy fevres ein gantz jar vnd waz swerlich geswollen. daz dy ertzt meinten, yn würd paid dy waszersucht an kumen. Da gelobt er. er wolt den swestern da S. Margr.
ligt. ein gantz jar dinen in irer ere an allen Ion. zuhant ward
398
JOANNES VERCELLENSIS
É S A MAGYAR M A R G I T - L E G E N D A .
43
er gesunt. vnd got zu lob er vnd danck. volbracht er sein gelübnüsz getrewlich. (Gar. és a jkv. m. r. ismeretlen
miraculum.)
XXIII. 177—181: László kir. gyógyulása: Da der herr
kiinig ladiszlaus nach dem heiligen künig ladiszlaus der ander
vngerisch kiinig. nahent dreyzehen jar in swerer kranckait geliden hat vnd dy ertzt all an ym verzagt waren, da betaichten
dy fürnemsten hern dez reichs. daz dem reych mocht sehad
geschehen durch den abgang dez kiinges. Da namen sy Zuflucht
zu got vnd zu S. Margr. vnd ruften yn an daz er vm daz verdinen S. Marg. gesunthait wolt geben dem jungen künig. wy
wol aber der künig sich lag nahen bey dem Closter S. Margar.
So mocht er doch vor kranckeit zu ir grab nit kumen. darym
. ward ym zupracht der weyel S. Margr. in dem sy verschyden
waz. den punten sy dem künig vm sein hawbt. an der stat ward
er gesunt in dem hawbt. Darnach begund er zu swytzen. Darnach kom er zu seiner Vernunft vnd ward gantz gesunt. da
vand er den weyel auf sein hawbt. dancket er got vnd seiner
gepererin. da sagt man ym daz ym sein gesuntheit durch dy
liylf S. Margrethen wer wyder geben. Da kom er nach kurtzen
tagen mit fuszen gegangen zu ir grab, vnd dancket got vnd
S. Margr. der gnaden.*)
XXIV. 181—182: Mykoron bela kyral rakatta volna . . .
ev beleye vety vala tuenden remenjeget: Károly vitéz, ujbudai biró
vallomásából fordítva, MEEV. I. pag. 302.
XXV. 182—184: Azért tevrtenek jllyen dolog . . . Ezer.
keet zaz. hetvenkeet eztendevben: In der stat zu Ofen waz ein
fraw die hysz Agnes, dy het dy ffevres alz vast vnd alz swerlich. daz sy rechtsam krüppel waz. vnd sich selben weder keren
noch wenden mocht an hylf der diner.**) zu letzt ward sy zu
*) A jegyzőkönyvnek László meggyógyulására vonatkozó részeiből
csupán az egyik orvosnak, Magister Gerardusnak vallomása — ez is csak
töredékesen — ismeretes. Yö. MREV. I. pag. 229—230.
**) Yö. Quedam neptis mea (Agnes) filia cuiusdam mee sororis, quodam tempore fűit infirma per decern septimanas ita graviter, quod quatuor medici, qui b a b u e r a n t earn in cura, dimiserant earn pro mortua, et
expectabamus omni die, quod moreretur, et vocatus fuit tunc dominus
Christianus, plebanus ecclesie sancte Marie de Buda, et dedit sibi corpus
Christi, et inunxit earn, et aliquantulum post perdidit loquelam ex toto,
nec loqui poterat. Dominus Carolas, MREV. I. pag. 302.
399
44
HORVÁTH
CYRILL.
dem tod nahen. Ir muter vnd ir frewnt warn ser betrübt, vnd
gelobten sy zu S. Margr. grab. 1 ) alz sye sye nu da hin gebrachten. 3 ) da prachten dy kloster frawen S. Margr. gürtel. da
dy kranck fraw den vm gegürtet, da weych von ir aller siclitum. also daz sy an aller menschen hylf sich auf richtet, vnd
mit groszen frewden wyder heym zugen 3 ) mit lob gotez vnd
S. Margr. heiliges verdinen. 4 )
XXVI. 185—187: Vala nemely nemes vr alexander . . .
dyaky nyelveen: Dom. Alexander de Cals, MREV. I. pag. 378—380.
XXVII. 187—188: Vala nemely nagy nemeffegev
ember...
zent margyt azzonnak erdeme myat: Jacobus der graf michael
niterensis genant, der hat groszen wetagen in dem äugen vnd
ging ym ab daz recht aug. daz er nichtz da mit gesehen mocht.
vnd meret sich der smertz stets. All ertzt warn verzagt, vnd
weszten ym nit zu helfen. Darvm kert er sein andacht zu der
heyligen junkfr. S. Margarethen, vnd kom zu irem grab, vnd
rüffet sye mit groszer andacht an. daz sy ym durch ir heyliges
b A m a g y a r b a n : »fogadaft tevnek . . . liog zent m a r g y t azzonnak
halala napya estyt vyzzel kynyerrel bevhttevlneye», a mi a vallomások
egyes pontjainak szemmel látható összezavarása. Agnes asszony maga
m o n d j a a szentségvizsgálók előtt (MREV. I. p. 316), hogy efféle fogadást
ö tett, de ő is csak később, Sz. Margit s í r j á n á l : «Ego stabam iuxta sepulcrum . . . et r o g a b a m istam sanctam Margaretham, quod sanaret me,
et promisi si me sanaret, quod ego dicerem qualibet die ter «Ave Maria»
et ter «Pater noster» tempore vite mee, et ieiunarem vigiliam suam, et
festarem diem eius».
ä
) A m a g y a r b a n beszúrva: «es heet napyglan zevnetlen m a r a d a az
koporfonal». Vö. et ibi stetit per diem illam, et non fuit s a n a t a ; et postea
fecerunt earn portari in q u a m d a m d o m u m . . . et in dicta domo stetit per
sex dies et iterurn fecerunt earn portari ad dictum sepulerum, et . . . surrexit in pedibus suis. Dom. Carolas, MREV. I. p. 302. Vö. et in quarta
die stando circa dictum sepulcrum f u i sanata. Domina Agnes, MREV. I.
p. 315. Interrogata, si de die et de nocte stabat ad dictum sepulcrum per
illas quatuor dies, antequam sanaretur, respondit: «De nocte stabam in
domo domini regis, que modo destructa est, et de die apud sepulcrum
predictum». U. o. pag. 317.
3
) et rediit in domum suam super montem in Castro Bude. Dom.
Carolus, MREV. I. pag. 302.
*) Az esetre vonatkozó vallomásoknak csupán két töredéke m a r a d t
reánk (MREV. I . pag. 302—303., 315—317).
400
í
I
JOANNES VEROELLENSIS
ÉS
A MAGYAR M A R G I T - L E G E N DA.
45
verdinen enviirb gesunthait. Zehant ward er gesehend vnd gantz
gesunt. Da lobt vnd dancket er got vnd h. junkfr. S. Margarethen. (Gar. és a jkv. m. r. ismeretlen
miraculum.)
XXVIII. 188—190: Vala egy jobbagy. kynek vala neue
albert . . . bekeffeggel haza menenek: Ein herzogin Anna genant
wallet zu dem grab S. Margr. dye veriah bey irem ayd. daz ir
graff Albrecht banus genant von kuchet. nach groszer seiner
krankheit dy er het an seinem gantzen leichnam. er waz geswollen vnd waszersuchtig. vnd waz keyn hoffnung seiner gesunthait. Aber durch dy vermanung seiner frawen vnd frewnt. gelobt er sich zu S. Margr. grab, vnd pat sy mit andacht. daz sy
ym erwürb gesunthait. da geschah ein grosz wunder. Wann in
der selben nacht verging ym dy geswulst. vnd ward gantz gesunt. vnd er danckt vnd lobt got vnd S. Margr. (Gar. es a jkv.
m. r. ismeretlen
miraculum.)
XXIX. 190—192: vala nemely tyzta nemeffegev
ember...
nagy jo tevkelletevs Egeffegben: Ein edeler graf genant Ampudinus, der het ein krancken sun. vnd da er den vm seiner
tzartliait vnd groszer kranckait wegen zu dem grab S. Margr.
nit pringen moht. da pracht man ym S. Margr. weyel. vnd
wyckelten daz kint darein, zehant ward ez gesunt. Da danckten
sy got vnd S. Margar. (Gar. e's a jkv. m. r. ismeretlen miraculum.)
XXX. 192—194: Vala zent erfebet azzon falvaban . . . zent
margyt azzonnak clioda tetelerevl: Nicolaus, qui stat in villa sancte
Elisabeths, MEEV. I. 334—335.
XXXI. 194—196: Vala megeren egy azzonyallat...
dychyrveen az vr iftent az ev zentyben: Maria, uxor Joannis de Meger,
MEEV. I. pag. 336—337.
III.
A szövegeknek ebből a tüzetes összehasonlításából megtetszik, hogy a jegyzőkönyv ismeretes részeinek hézagossága
miatt főkép a miraculumok minden egyes sorának eredetijét
idézni nem tudjuk;*) másfelől azonban bebizonyult, hogy a
*) A legenda első részéből meghatározatlanul m a r a d t a k a következők: 1. es bala adafokat tezen vala. 15. 1. | 2. Ezeknek okaert es ezekhez
hal'onlokert. ez zentfeges zvz myndeneknek vala jgen kedues. es mynde363
46
HORVÁTH
CYRILL.
magyar legendának első két része vagy közvetlen Joannes Vercellensis után, a tanúvallomások részleteinek felhasználásával,
betoldozgatásával s rendszerint a forrás-szövegeknek többékevésbbé hü lefordításával készült dolgozat, vagy egy hasonló
úton keletkezett munkának fordítása.
Nem áll tehát, a mit eddig hittünk, hogy Margit-legendánk
eredeti szerkesztménv, eredeti fogalmazás; viszont azonban az
elért eredmény korán sem teszi fölöslegessé a további kutatást,
különösen megfelelő deák szövegek nyomozását.
nektevl kyk evtet latyak vala. m y n d e n tyzteflegre méltónak jtyltetyk vala.
21. 1. I 3. Az cohnyat meg fevpri vala. fat liord vala hatan, vyzet mereht
vala. es ev maga ez cohnyara vizy vala. 23. 1. | 4. Zent margit ázzon
kedeg ezyk vala mafod aztalnal az zolgalokkal mykeppen zolgalo lean.
Nemykoron ez zent zvz az i'ororoknak kezeknek mofadegyoknak vizet
moflekyat ki liorgya vala. Oh zeretev atyamfyay byzonyaban clivda hog
az m y kernen zvuenk kette nem reped ez zent zvznek ev alazatofíaga
haluan. mykoron meg gondollyvk. hog my femmyk vagyvnk ev hozza
kepeft. De m a g a meeg fem tugyuk magonkat meg alazny mykeppen ez
zent zvz. 24—25. 1. | 5. j m e zeretev atyamfya m a g e r y kyralnak leanyanak
gyenerevfeges elete, kerlek gondolyad meg ha te evtet ot lattad volna, hattad volnae valyon ev neky ezt myelny. chak temagad laffad. 26.1.16. Es vacy
pifpek. N y t r a y pispek (vnd ander zwen Bisehöff); — három fororokkal ev
atyafyayual eveheevel. 35. 1. | 7. Mert az elaftromnak juuedelmebevl nem
illic vala valamyt valakynek adnya. lem akarya vala. 58. 1. [ 8. melyk yob
volna. 59. 1. | 9. Mykeppen bela kyraly gyakorta meg mondotta az vrakn a k ; es atyafyaytvl. 61. 1. | 10. es zegenfegben meg nyomorottakat meg
legel vala. vg hog ez zent zvz myndeneknek kyvalt keppen való hyedelm
vala. mynden ew zvkfegekben. 62. 1. | 11. h a n e m az zvl dyznonak bevret
chynaltata meg . . . bevreben egy evuet. 86. 1. [ 12. Mykoron az fororok
lattak volna ez zent zvznek ev nagy betegfeget jgon meg koferevdenek
rayta. es meg evzeneek mynden claftromokban. 94. 1. | 13. Meg gyvlada
ez meltofagos zvz. Az menyey jegeinek zerelmeben. kyt keuan vala. kyt
zolgal vala. kyt myndeneknek felette zeret vala. kynek zerelmeert mynd
atyát anyat es ez velagy orzagnak byrodalmat el hatta vala; az ev edefl'eges kevatos jegefenek. 97. 1. — Az 1. sz. a. vö. Garinus (Pád. I. 10: pro
tarn immensis beneficiis gratias ágens deo. A 3. a. egyes részei a fahurdás
kivételével a vallomásokban is olvashatók. A 8. a. vö. Gar. I. 26: melior e m quam portabat tunicam deposuit, et earn de licentia priorisse algenti
pauperi nudo dedit. — A 11. a. vö. MKEV. I. pag. 242. S. Alexandria
vall. — A 13. vö. Gar. I. 60: felicem a n i m a m ad celum transmisit eoron a n d a m et copulandam perpetuo illi, quem fideliter et perseveranter amaverat, eterno regi sponso virginum yhesu Christo.
402
JOANNES VEROELLENSIS
É S A MAGYAR M A R G I T - L E G E N DA.
47
Ugyanis bizonyosnak látszik, hogy a magyar variáns nem
készült német szövegből, hanem latinból. íme egy csattanós példa.
A 47-ik lapon azt olvassuk, bogy Margit «efmeeg meg gondolya
vala zent eriebet azzonnak. az ev baratyanak. es zerelmes nenyenek zentfeges eletyt». Tudva van, Erzsébet 1207-től 1231-ig élt.
Margit 1242-ben született,*) következőleg nem barátkozhattak
egymással; a hibát azonban könnyű megmagyarázni: nagynéne
a németben Päse, ezt nem lehetett félreérteni; ám a latinban
amita, s ezt a régi Írásokban igen könnyen a mica-mái olvashatták. A botlásnak tehát értéke van, mivel deák forrás-szövegre
utal s megerősíti azt az útbaigazítást, mely a legendának efféle
szólásaiban foglaltatik: evrevl vala . . . ez enne alazatojlágnak
iegerevl (sy frewet sich dez waren adels der demutikait; gaudet
de insignibus humilis paupertatis); elf ev fundamentomatvl
fogva
(von a n u a n g ; a primo fundamento); kezde . . . erevffen haznalny (nam sy gröszlich zu; efficaciter coepit proficere); nagy keuanattal tyztel vala (vber alle masz erte; summo venerabatur
affectu); ev magat fyralmakra ky oldoza (weynt sy vnmesziklich)
vonván nagy fazkotaft (ersewfzet sye); kery vala . . . myfeket ev
magaert lenny (pat daz sye vm hilf teten mit mesz lesen); femmy
70 teteit nem vevn nem kevuete (er ward nit erhört); mukalkoduan
pokloffagban (der waz waszersüchtig). Bizonyos, hogy ezek a
szólások nem a németből kerültek az író készsége alá, s ekkép a
magyar Margit-legenda forrásainak fölkutatása körül az utolsó
lépés megtétele még mindkét irányban a jövő feladata.
*) Knauz, Magyar Sión, 1867. 565—7. 1.
363
irodalom között. 20 f. — V. Barna F. : Néhány ősmiiveltségi tárgy neve a magyarban. 60 t. — VI. Télfy : iíaukavis Kleón uj-görög drámája. 60 f. — VII. Imre S :
A nevek tik és ük személyragairól. 40 f. — VIII. Ballagi M : Emlékbeszéd Székács
József t. tag fölött. 40 f. — IX. Vnmbery : A török-tatár nép primitiv culttirájában az
égi testek. 20 f. — X. Volf Gy: Bátori László és a Jordánszky-codex bibliafordítása. 20 f. (1877—1879.) — v i l i . k . I. Dr. Ábel J. : Corvin-codexek. 1 K 20 f. —
II. Barna F.: A mordvaiak pogány istenei s ünnepi szertartásai. 1 K. — III.
Dr. Genetz A.: Orosz-lapp utazásomból. 40 f. — IV. Gr. Zichy A.:
Tanulmány
a japáni művészetről. 2 K. — V. Szász K.: Emlékbeszéd Pázmáudi Horvát E n Ire
1839-ben elhunyt r. t. fölött. 20 f. — VI. Hunfalvy
P.: Ukkonpohár. A régi
magyar jogi szokásnak egyik töredéke. 40 f. — VII. Mayer A. : Az úgynevezett
lágy aspiráták phonetikus értékéről az ó-indben. 1 K 20 f. — V I I I . Dr. Abel J. :
Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság. 1 K 60 f. — IX. Dr. Pozder K. :
Ujperzsa nyelvjárások. 1 IC. — X. Imre S. : Beregszászi Nagy Pál élete és mimkái.
60 f. (1879 -188IÍ.) — I.V. k . I. Budenz J. : Emlékbeszéd Schiefner Antal k. tag
felett. 20 f. — II. Gr. Zichy A.: A Boro-Budur Jáva szigetén. 80 f. — III.
Ballagi M.: Nyelvünk ujabb fejlődése. 40 f. — IV. Vámbéry: A liunuok és avarok
nemzetisége. 60 f. — V. Hunfalvy
P. : A ICún- vagy Petrarka-codex és a kunok.
60 f. — VI. Szusz K.: Emlékbeszéd Lewes Henrik György külső tag felett. 10 f . —
VII. Barna F.: Ós vallásunk főistenei. 80 f. — VIII. Dr. Ruzsicsha K.: Schopenhauer nesthelikája. 20 f. — IX. Barna F.: Os vallásuuk kisebb isteni lényei és
áldozat szertartásai. 60 f. — X. Dr. Kont I: Lessing mint plxilologus. 60 f. —
XI. Bogisich M. : Magyar egyházi népénekek a X V I I I . századból. 1 K. — X I I .
Simonyi : Az analógia hatásáról, főleg a szóképzésben. 40 f. (1880—1881.) — X . k .
1. Simonyi:
A jelentéstan alapvonalai. 60 f. — II. Heinrich G : Etzelbnrg és a
magyar húnmonda. 40 f. — I I I . Hunfalvy
P. : A M. T. Akadémia és a szuomi
irodalmi társaság. 40 f. — IV. Joannovics:
Értsük meg egymást. 60 f. — V. Ballagi
M.; Baranyai Heesi János ós Kis-Viczay Péter közmondásai. 20 f. — VI. Dr. Peez
V. : Euripides trópusai összehasonlítva Aeschylus ós Sophokles trópusaival. 1 IC
20 f. — VII. Szusz K.: ld. gróf Teleki László ismeretlen versei. 20 f. — V I I I .
B n/isirh M. : Cautionale et Passionale Hungaricum. 60 f. — IX. Jakab E. : Az erdélyi hírlapirodalom története 1848-ig. 1 IC. — X. Heinrich G. : Emlékbeszéd Klein
Lipót Gyula kültag felett. 80 f. — Xf. Bartalus:
Ujabb adalékok a magyar zene
történelméhez. 80 f. — XII. Banóczi J: A magyar rnmanticismus. 20 f. — X I I I .
Bartalus I. : Ujabb adalék a magyar zene történelméhez. 80 f. (1882.) — X I . k .
I. Hunfalvi/
P.: Ugor vagy török-tatár eredetii-e a magyar n e m z e t ? 40 f. —
II. Télfy:
Újgörög irodalmi termékek. 80 f. — I I I .'Télfy:
Középkori görög verses
regények. 60 f. — IV. Dr. Pozder K. : Idegen szók a görögben és latinban. 1 IC. —
V. Vnmbery : A esuvasokról. 60 f. — VI. Hunfalvy
P.: A számlálás módjai és az
év hónapjai. 40 f. — VII. Majlath B. : Telegdi Miklós mester magyar katecliismusa
1562-ik évből. 20 f. — VIII. Dr. Kiss I. : Káldi György nyelve. 1 K. — IX. Goldziher : A mnbammedán jogtudomány eredetéről. 20 f. — X. Barna F. : Vámbéry
Armin «A magyarok eredete» czimü műve néhány főbb állításának bírálata. 1 IC
20 f. — XI. Ballagi M.: A nyelvfejlő lés történelmi folytonossága és a Nyelvőr.
40 f. — XII. Vámbéry : A magyarok eredete és a fiuu-ugor nyelvészet. I. 60 f.
(1883 -1884.) — X I I . k . I. Dr. Kont I.: Seneca tragédiái. I IC 20 f — II. Dr. Nagy
S.: Szombatos codexek. 60 f. — I I I . Szász B. : A reflexiv és valláserkölcsi elem a
költészetben s Longfellow. 60 f. — IV. Kunos és Munkácsi:
A belviszonyragok
használata a magyarban. 1 K. — V. Vámbéry : A magyarok eredete ós a finn-ugor
nyelvészet II. 1 K. — VI. Volf Gy.: Kiktől tanult a magyar irui, olvasni ? 1 IC. —
VII. Thury J.: A kasztamuni-i török nyelvjárás. 1 IC. — VIII. Télfy:
Nyelvészeti
mozgalmak a mai görögöknél. 40 f. — IX. Kálmány
L. : Boldogasszony, ösvallásunk istenasszonya. 40 f. — X. Brassai : A mondat dualismusn. 1 IC 20 f. —
XI. Gr. Kuun G. : A kunok nyelvéről és nemzetiségéről. 80 f. — XII. Abel J. :
Isota Nogarola. 1 IC. (1881—1885.) — X I I I . k . I. Heinrich
G. : Kudrun, a monda
és az eposz. 80 f. — II. Barna F.: A votják nép múltja és jelene. 60 f. — I I I .
Goldziher I.: Palesztina ismeretének haladása az utolsó bárom évtizedben. 80 f. —
IV. Abel J.: A homéroszi Demeter-liymnusról. 1 K. — V. Barna F.: A voljákok
pogány vallásáról. 40 f. — VI. Szarvas Gabor : A régi magyar nyelv szólára. 20 f. —
VII. Budenz J. : Egy kis viszliang Vámbéry Ármin ur válaszára. 40 f. — VIII. Szily
K.: Ki volt Calepinus magyar tolmácsa. 20 f. — IX. Bogisich M. : Szegedi Lénárt
énekeskönyve. 1 IC. — X. Joannovics : Szórendi tanulmányok. I. rész. 60 f. —
XI. Peez V. . A kisebb görög tragikusok trónusai 20 f. — X I I Telfy : Heraelius.
Rankavis Leon hellén drámája. 60 f. (1885—1886.) — X I V . k . I. Ábel J.: Az ó- és
középkori Terentius biograpliiák. 80 f. — II. Joannovics:
Szórendi tanulmányok
II. rész. 80 f. — I I I . Barna F. : A mordva nép házassági szokásai. 60 f. — IV.
Télfy : Jelentés ujhellén munkákról. 60 f. — V. Kálmány L. : Mythologiai nyomok
a magyar nép nyelvében és szokásaiban. 20 f. — VI. Putnoky M.: Etymologicum
magnum Romanise. 40 f. — VII. Simonyi:
A magyar szótők. 60 f. — VIII.
Simonyi:
A nyelvújítás történetéhez. 40 f. — IX. Brassai:
Szórend és acoentus.
80 f. — X. Télfy : Három frauczia hellenista és a volapiik. 40 f. — XI. Némethy
O.: Euhemeri reliquiae. 1 K 20 f. — XII. Vikár B.: Gáti István steganograpliiája,
kapcsolatban a m o d e m stenographiával. 80 f. (1887—1889.) — X V . k . I. Dr. Schreiner
M. : Az iszlám vallásos mozgalmai az első négy században. 60 f. — I I .
Haraszti:
André Cliénier költészete. 3 II. — I I I . Simonyi:
Kombináló szóalkotás. 80 f. —
IV. Hunfalvy
P. : Az aranyosszéki mohácsi nyelvemlékek. 30 f. — V. Zichy
A.:
Psychiatria és politika. 20 f. — VI. Télfy:
Ujabb hellén munkák és a hellén
nyelvtanítás. 1 K 20 f. — VII. P. Thewrewk E.: A magyar zene tudományos tárgyalása. 40 f. — VIII. Ashóth 0.: A hangsúly a szláv nyelvekben. 1 K 60 f. — IX.
Simonyi:
A nyelvújítás és az idegenszerűségek. 1 K 20 f. — X. Télfy : Kisfaludy
Károly «Mohács»-a görögül. 80 f. — XI. Dr. Ke gl S. : Tanulmányok az újabbkori
persa irodalom történetéből. 3 K. — XII. Gróf Kuun G.: Ujabb adatok a kún
Petrarca-Codexhez. 30 f. (1889—1892.) — X V I . k . I. Fi mily : A beszterczei szószedet.
4 II. — II. Goldziher I. : A pogány arabok költészetének hagyomanya. 1 II 20 f. —
III. Ashóth 0.: A szláv szók a magyar nyelvben. 90 f. — IV .Peez V. : Paraspondylos
Zotikos költeménye a várnai csatáról. 60 f. — V. Télfy : Új-görög munkák ismertetése. 40 f. — VI. Télfy: Két uj-görög nyelvtan magyarul és a mai görög verstan.
40 f. — VII. Szamot'i 1. : A Murmelius féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból. 1 K.—
VIII. Hegedűs I. : Guarinus és Jaiius Pannonius. 1 II 60 f. — IX. Dr. Kunos I. :
Kisázsia török dialektusairól. 90 f. — X. Hegedűs
I.: Dicsének Jac.djus Aut.
Marcellusra. Irta Janus Pannonius. (1892—1897.)
X V I I . k . I. Dr.
Mahler:
Egyiptológiai tanulmányok a choronologia köréből 30 f. — I I . Kunos : Naszreddiu
hodsa tréfái. 3 II. — I I I . Kéyl S.: A perzsa népdal. 90 f. — IV. Melich ,J. : Melyik
nyelvjárásból valók a magyar nyelv régi német jövevényszavai ? 1 K 20 f. —
V. Kozma F.: Brassai Samuel m i n t sesthetikus és műkritikus. 2 K. — VI. Dezsi L.:
Sz. Ágoston reguláinak magyar fordítása C rlius . (Bánffy) Gergelytől. 2 II. — VII.
Vadnai: Czakó Zsigmond ismeretlen drámai költeménye. 30 f. —- VIII. Gymnlay:
Szent István veszprémvölgyi donatiójának görög szövegéről. 1 II 20 f. — IX. Mahler:
Adalékok az egyiptomi nyelvhez. 60 f.
X. Id. Szinnyei •!.: Az első magvar
bibliograplius. 60 f. (1898 ' 1991.) — X V I I I . k . I. Gyomíay : Bölcs Leo Taktikája
mint magyar törtónemi kútforrás. 1 II. 20 f.
II. Katona L.: Temesvári Pelbárt
Példái. 1 K 20 f. — I I I Némethy G.: A római elegia viszonya a göröghöz. 48 f. —
IV. Thúry J.: A «Behdset ül-Lugat» csagatáj szótár. 1 K 20 f. — V. Katona L. :
Alexandriai sz Katalin legendája középkori irodalmunkban 1 K 60 f. — VI. Dr. Cserép
J.: Határidőszámitás a rómaiaknál. 40 f. — VII. Thúry J.: Török nyelvemlékek a
XIV. század végéig. 1 kor. — VIII. Szilád M.: Adalékok a finn-ugor palatalis
mássalhangzók történetéhez. I kor. — IX. Kéyl S.: Szenáji. 3 kor. — X . Katona L.:
A Teleki-codex. 1 kor. 60 f.
X I X . k . I. Bayer: Egy magyar Eszther-dráma. 60 f. —
II. Haraszti:
A renaissance franczia színköltészete és a szinszeriiség. 1 kor. 20 f. —
I I I . Thúry J.: A közép-ázsiai török irodalom. 1 kor. 50 f. — IV. Melich •).: A brassói
latin-magyar szótár-töredék. 60 f. — V. Peez I .: A classics philologia jövője. 60 f . —
VI. Hegedűs I.: Petrarca «Szózatja«. 50 f. — V I I . Kúnos 1.: Ada-Kaléi török népdalok,
fordítással és jegyzetekkel. 2 kor. — VIII. Cserép J.: C. Julius Caesar commentariusainak
folytatásai és Ásinius Pollio. 80 f. — IX. Melich J.: Sziks/.ai Fabricius Balázs latinmagyar szójegyzéke 1590-ből. Ara 3 kor. — X. Kéyl Sándor: Dselál ed-Din Bűmi
négysoros versei. Ara 1 korona 50 fillér. — X X . k . I. Ferenczi Zoltán : Petőfi és a
socializmus. Ára 1 korona. — II. Schmidt J.: Az italiai nyelvcsalád helyzete az
indogermán nyelvek körében. Ára 1 kor. 50 f. — I I I . Ashóth Oszkár: Szláv jövevényszavaink. (I. rész.) Ára 2 kor. — IV. Melich ./.: Bévai Miklós nyelvtudománya.
Ára 1 kor.
V. Némethy Géza: Ovidius és Lygdamus. Ára 1 kor. — VI. Geyza
Némethy: De epodo Horath cataleptis Vergilii inserto. Ára 1 kor. — VII. Goldziher
lgnácz: Ury János. Ára 30 fillér.
Megrendelhetők,
a mennyiben
még készletben vannak, a Magyar
Akadémia
Könyvkiadó-hivatalában
Budapest,
V. Akadémia-utcza
FRANKLIN-TÁRSULAT
NYOMDÁJA.
Tud.
2.